1943. január elején (hivatalosan 1943. január 1-jén - a pontos dátum nem biztos) meghalt egy ember. Pontosabban: eltűnt. Sok neve volt. Hívták Rejtő Jenőnek régebben Reich Jenőnek, olykor P. Howardnak, máskor Gibson Laverynek.

„- Végy… egy deka… vajat… - suttogja Levin, és nyögve sóhajt. - Én… Istenem… A nagy Levin… most az egyszer jól… megégette a nyelvét!… Nna! Köszönöm!…
Szinte értelmesen néz körül csillogóan fényes vizionáló szemével, és keserűen nevet.
- Mi van… cimbora - mondom keserű torokkal.
- Uram! Most nincs semmi!… A nagy Levin… megeszi, amit főzött… Pfuj… de kozmás egy élet volt… És Uram Istenem… Desszertnek… ezt az elátkozott Kongó… földet… szervírozták…
Visszahanyatlik és hörög. Megitatjuk. A szűkös vízadagot most nem méricskéljük. Iszik, amennyit akar. Még a nyakán is lecsurog.
Azért mégis furcsán ülünk, még Hopkins is… No nézd csak… a bogaras, vén Levin annyira a szívéhez nőtt az embernek. Miért?
Velünk volt… Nagy szó az itt, kérem, ha valakire elmondják, hogy: „Velünk volt…” Benne van minden… ” - Rejtő Jenő - A három testőr Afrikában.

A korabeli katonai gyakorlat szerint halottnak csak azt lehetett tekinteni, akiről ezt három tanú igazolta jegyzőkönyvileg. Így a statisztika jóval kedvezőbb volt az elesettek terén... Tehát: eltűnt.

Minderre a hivatalos irat szerint egy kis faluban, Jevdakovóban került sor, röviddel az 1943. január 12-i doni áttörést megelőzően. Az oroszországi település, mintegy 100 km-re délre található Voronyezstől.

Aztán, a család érdeklődés nyomán, 1943. május 5-én megjött a hivatalos választávirat:

"A m.kir. I. közérdekű munkaszolgálatos zlj. Pótkeret pságtól a mai napon 9655/ptk. 1943 sz. alatt azt az értesítést kaptam, hogy Reich Jenő a 101/19 táb. Munkásszázad veszteségkimutatása szerint a hónap elején meghalt."

A „névtelen” jelentgető elérte célját.

1942. október 9-én az Egyedül Vagyunk című, erősen szélsőjobboldali, a nyilasok felé is "kacsintgató" lap cikket közölt Rejtőről (Bemutatjuk a Piszkos Fred szerzőjét. Mr. Howard-Rejtő-Reich, a nagy terézvárosi ponyvakirály és rémregénygyáros rövid idegkúra után visszatér a Japán kávéházba), nehezményezve benne, hogy ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót.

Rejtő Jenő a cikk megjelenése után nem sokkal megkapta a behívót, és ennek nyomán vonult be a nagykátai munkaszolgálatos gyűjtőtáborba (101. Honvéd Kiegészítő Parancsnokság). Innét a gyűjtőhely pszichopata, szadista parancsnoka Muray (Metzl) Lipót (1886-1945 - háborús bűnök miatt kivégezve) rövid úton a keleti frontra (Don-kanyar) vezényelte, a 2. magyar hadsereg részeként (amely mintegy százezer embert veszített a Szovjetunióban) - az egész század odaveszett.

Az embertelen körülmények és a borzalmas hideg (mínusz 40 fok) hamar aláásták amúgy is megrendült egészségét, felőrölték a szervezetét.

Meghalt. Vagy inkább: átlépett az örökkévalóságba.

„- Napóleon szerint is a gyorsaság fél siker...
- Tüskés Vaneknek is ez a véleménye. Úgy mondja, hogy az nevet utoljára, aki először üt...” - Rejtő Jenő : Piszkos Fred, a kapitány

Ezúttal ő ütött először. Kivédhetetlenül. A műveivel, az utánozhatatlan humorával.

Máig az egyik legolvasottabb magyar író és valószínűleg az is marad, míg beszéli valaki ezt a nyelvet.

Rejtő Jenő: Sír (a) felirat
Ki itt nyugtalankodik csendesen
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt 36 évig, élt egy pár napot,
Nem gondolkozott és nem álmodott
És ha kinevették: azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csíra.
És azt álmodja, hogy él.
Béke hangjaira.

Forrás: Wikipédia; Rejtő Jenő művei.