1542-ben nagy visszavágásra készült Ferdinánd király. Úgy vélte, eljött az ő ideje, seregei visszafoglalhatják az 1541-ben elveszített Buda várát. Ezúttal úgy látszott, a Habsburgoknak áll a zászló: Szulejmán szultán visszatért török földre és a magyarországi vilajet (török hódoltsági terület) ekkoriban még nem volt nagy. Csak Nándorfehérvártól, fel Budáig, meg a Szerémséget birtokolta a török. Talán ki lehetne őket verni… 

Komoly erőket toboroztak össze, V. Károly német-római császár az ügy lelkes támogatójának bizonyult, ő ugyanis minden komolyabb erősség – vö.: Buda - eleste után az hitte, most már vége a világ. Jön a török és… A Habsburg sereg kiegészült itáliai csapatokkal is. Cseh- és Morvaország már óvatosabb volt, az előző években elszenvedett vereségek miatt nem akartak saját egységeket küldeni. Inkább pénzt adtak, hogy azon magyar könnyűlovasságot fogadjanak. A magyar lovasságról az addigiak során már számtalan esetben bebizonyosodott, hogy felveszi a versenyt a szpáhikkal (török lovasság).

És mertek nagyot álmodni. A II. Joachim brandenburgi választófejedelem vezette sereg célpontja Buda volt. De úgy tervezték, mintegy ujjgyakorlatként, Pesttel kezdik a hódítást. Aztán jöhet a túlparti Buda... De már a gyengén védett, sík területen fekvő Pestbe is beletörött a bicskájuk. Pedig számos német előkelőség is eljött a sereggel. Igaz őket nem annyira a háború, mint a jó kis mulatozások, a hadipénztár elverése érdekelte inkább. A hadjáratban részt vevő Thurzó Elek így írt erről, nem kevés gúnnyal: „Azt kell hinnem, hogy mindaz, amit e hadjáratról közönségesen végeztek, mindaz csak értem határoztatott, s ellene tenni csak nekem nem szabad.”

Nem kapkodták el a háborúskodást, alig több, mint három héttel indulásuk után meg is érkeztek Pest – nem éppen acélos – falai alá. A töröknek ennyi idő alatt bőven jutott arra módja, hogy erősítést küldjön a városba. A keresztény sereg két hétig próbálkozott Pesttel – nem valami elszántan -, aztán, mint aki jól végezte dolgát, hazaballagott. Kimulatták magukat. A csúfos kudarcért II. Joachimot okolták, arra hivatkoztak, hogy túl fiatal kora miatt nem rendelkezett megfelelő hadi tapasztalatokkal. Utánanéztem, forrásaim szerint II. Joachim 1505. január 13-án született, tehát 1542-ben 37 éves volt. Hogy egy 37 éves férfi mitől „túl fiatal” a hadvezetéshez, az nem tudom, de nem kell nekem mindent érteni…

Hogy az osztrák és német uraknak mi lehetett az elképzelése a bohóckodásuk következményeiről azt nem lehet tudni. Azonban bárki kitalálhatja, hogy I., avagy Nagy Szulejmán nemigazán lelkesedett az ötletért, hogy nemrégiben meghódított földjein keresztény seregek vakációzzanak. És megindította csapatait…

Európa nyugatabbik felének hősei addigra már az édes otthon örömeit élvezték, a magyarok meg oldják meg a gondjaikat, ahogy akarják. Ha jön a török, hát jön. Idáig úgyse ér el – gondolhatták. Sajnos, igazuk lett…

Ulema, a boszniai pasa serege, Murád pozsegai bég csapataival kiegészülve készült „rendet csinálni” a békétlenkedő vidéken. És sorra estek el szlavóniai várak: Atina, Sofronica, Belostina és Rahóc… Majd Ulema átkelt a Dráván és betört a Muraközbe. Itt ugyan az orrára koppintottak: megkísérelte Csáktornya ostromát, de nem járt sikerrel. Pedig Csáktornya fontos vár volt, ha elesik, szabad az út nyugatra.

A pasa talán nem akarhatott egy balsikerű akció hírével hazatérni. Kanizsának fordult, hogy ott köszörülje ki a csorbát. Annál is inkább bízhatott a sikerben, mert Kászim bég serege is csatlakozott az övéhez. Ha Kanizsa a kezükbe kerül, végvárak védelmi vonala megszakad, és mehetnek tovább, Vas vármegye és Stájerország felé.

Arról persze nem tudhattak, hogy néha Ferdinánd királynak is lehetnek jó húzásai. Még az előző évben egy bizonyos Zrínyi Miklós nevű urat nevezett ki Zala főispánjává. Ő pedig kicsit komolyabban vette a hadakozást, mint II. Joachim hadserege. Még azzal sem elégedett meg, hogy török rohamokat, ostromkísérleteket visszaverte, de kitört a várból és szétdúlta Ulema táborát. A törökök visszavonultak, mégpedig olyan sietősen, hogy a magyarok – az egyébként is gazdag hadizsákmány mellett – még még Ulema aranyhímzésű sátrát is várba vihették.

A magyarok hadizsákmányt nem osztották el és még csak el sem mulatták. Jórészét a vár megerősítésére fordították, hogy mennyire helyesen cselekedtek, az is bizonyítja, hogy a megerősített vár 1545-ben kiállt még egy ostromot. A törökök csak több, mint ötven évvel később, 1600-ban tudták elfoglalni…

Forrás: Wikipédia