IV. Iván, minden oroszok rettegett cárja valószínűleg kapkodhatta a levegőt, mikor kézhez kapta a lengyel király válaszlevelét, amelyben mindközönségesen párbajra hívták:

"(…) tettel kívánok bizonyítani, mivel pedig azzal vádolsz, hogy keresztény vért akarok mindenáron ontani, hát gyere ki egyedül egy bizonyos helyre, te is, én is kíséret nélkül, s szemtől szembe mérjük össze erőinket; amit is ha meg nem teszel, csak még jobban megmutatod az egész világnak tespedtségedet."

A nem annyira derék cár valószínűleg nem tudta, hogy nem túl okos dolog levélben fenyegetni, sértegetni a lengyel királyt, aki magyar, főállásban Erdély fejedelme, és Báthory Istvánnak hívják…

Báthory fejedelem lengyelországi uralkodása úgy kezdődött, hogy 1572. július 7-én elhunyt a Jagelló-ház utolsó férfi tagja, II. Zsigmond Ágost lengyel király, aki egyesítette Lengyelországot a Litván nagyfejedelemséggel és Livóniával. Hatalmas királyságot hozott létre, melynek trónja igencsak csak csábító lehetett bármely ambíciózus ember számára.

Szabad lett a pálya, a lengyel urak körülnéztek a „piacon” és meg is választották királyukká 1573-ban Valois Henriket, a francia király öccsét. Mivel nem akartak maguk fölé túl nagy hatalmú uralkodót, mindjárt alá is írattak vele egy, a királyi hatalmat jelentősen korlátozó okmányt. Henrik persze mindenbe belement, mert „királynak lenni mámorító”. De nem kellett neki sok idő, hogy rájöjjön: nem ilyen lovat akart. 1574 februárjában koronázták meg, de már június 19-ére virradóan, szabályosan elszökött Lengyelországból. Elhunyt a bátyja, a francia király és ő úgy vélte: kellemesebb Franciaországban „királykodni”, mint a „zűrös” lengyelek között.

A lengyel trón, Henrik rövid, de dicstelen uralkodása után ismét megürült. Nem sokáig maradt így, jelentkező továbbra is akadt bőven. "A Habsburg-ház három jelölttel képviseltette magát, Miksa császár mellett fia, Ernő, valamint I. Ferdinánd fia, Ferdinánd herceg is jelentkezett a trónra. IV. (Rettegett) Iván orosz cár is részt kívánt venni a vetélkedésben, valamint I. (Öreg) Zsigmond lengyel király lányának, Jagelló Katalinnak a férje III. (Vasa) János svéd király is. A ferrarai Alfons d’Este herceg gazdagsága révén jöhetett számításba, de voltak támogatói a cseh Rosenberg Wilhelmnek is." (Wikipédia)

Azért is lehetett ennyi aspiráns, mert az ottani törvények szerint bárki jelöltethette magát királynak, feltéve, ha nemes volt és katolikus. Ezen túl, még meg kellett fogadnia, hogy a Rzeczpospolita területéről fogja irányítani az országot, és le kellett tennie a koronázási esküt. Nem valami kemény feltételek…

Báthory ennek ellenére, eleinte nem igazán törődött azzal ki kerül a lengyel trónra. Neki csak annyi számított, hogy az illető ne Habsburg legyen, mert ha még ezzel – az akkor hatalmas – birodalommal is megerősödik a Habsburg-ház, hát Erdélynek annyi. De egy ekkora új hatalom lehetősége a törököknek sem tetszett. Ha Lengyelország a Habsburgoké lesz, ha Rettegett Iváné – szinten jelezte szándékát a lengyel királyságra – borul a pillanatnyi status quo. A török porta ezt meg nem nagyon akarta. Meg is üzente a lengyel országgyűlésnek, hogy rendben, ha Jan Kostka vajdát, esetleg II. János svéd királyt választják, „de nem emelne kifogást Báthori István, a szultán hű alattvalójának személye ellen sem”.

Báthory seregében lengyel zsoldosok is harcoltak, ezek hazatérve pedig legendákat zengtek a fejedelem vitézségéről, bőkezűségéről, Erdély gazdagságáról.

A lengyel főnemesek ugyan a Habsburg-jelöltek valamelyikét támogatták, de a köznemesség ezen igencsak háborgott. Ők ragaszkodtak ahhoz, hogy honfitársuk legyen a király. A vita már odáig fajult, hogy már-már fegyverrel döntöttek, mikor felvetődött a gondolat, hogy az akkor ötven éves Jagelló Annát, II. Zsigmond Ágost húgát adják feleségül valakihez, így megoldódna a külföldi király, honi király ellentét. Hogy ez a férj, akár Báthory is lehetne, először Stanisław Szafraniec, a bieczi kastellán vetette fel. Ezzel sikerült közös nevezőre hoznia a vitatkozókat, mert a lényeg úgyis az volt „hogy a korona semmiképpen se jusson osztrák jelöltnek.”

Jagelló Anna lengyel királyné Marcin Kober egy későbbi, 1595-ös festményén

Báthory ugyan tíz évvel fiatalabb volt a hölgynél, de belement az alkuba és 1576. február 8-án a medgyesi templomban mindenki színe előtt szent esküvel fogadta, hogy a választási feltételeket magára nézve kötelezőnek ismeri el, választási ígéreteit pedig maradéktalanul teljesíti.

Zűrös helyzetben került a trónra. Rettegett Iván, kihasználva az utolsó Jagelló király erélytelenségét, meg a királyválasztás körüli huzavonát, jelentős területeket foglalt el a Baltikumban, majd a lengyelek ellen intézett támadást.

A lengyel hadsereget addigra alaposan sikerült lezülleszteni, morálja valahol a béka hátsó fertálya tájékán mozgott. Báthorynak újra kellett szerveznie az egészet… És ő meg is tette: a magyar huszárok mintájára alakították át a lengyel lovasságot, a gyalogságot pedig a hajdúk példájára. Még arra is volt gondja, hogy egészségügyi csapatokat állítson fel, ez a lengyel hadseregben addig ismeretlen volt.

A lengyel, magyar, német zsoldosokból felálló új hadsereg pedig bőven adott fejtörést az ellenségnek. Báthory három hadjáratban legyőzte Rettegett Ivánt. Minden oroszok cárja rákényszerült, hogy igénybe vegye XIII. Gergely pápa támogatását, akinek közbenjárására megúszta annyival, hogy „csak” Livóniáról kellett lemondania a svédek és a lengyelek javára.

És hogy „teljesítettek” ezekben a hadjáratokban a magyarok?

Gdansk ostrománál a védők kitörve támadták Báthory seregét. A magyar gyalogság - mintegy 900 fő - Vadas Mihály kapitány vezetésével ellentámadásba ment át és megrohamozta az ellenség ágyúállásait. A heves tűz ellenére levágták a tűzéreket, megfordították a frissen zsákmányolt ágyúkat és lőni kezdték az ellenséget. Sikerült teljesen szétszórniuk a támadókat, megkönnyítve a sereg többi részének ellentámadását.

Egy másik alkalommal Báthory a Newelt ostromló litvánok megsegítésére küldött egy hétszáz fős kontingenst. A csapatot bizonyos Bornemissza János vezette… Igen, az egri hős, Bornemissza Gergely fia. Apjához méltón, mindjárt lendített kicsit az ostrom hatékonyságán… Mikor a védősereg "kinyitván a kaput, megtámadta a mieinket. Ezt látván Bornemissza, fegyverbe szólította, s ütközetre buzdította katonáit. Maga kardot rántott s mindenki előtt ő rohant az ellenségre, sokat levágott, a többit sűrű lövések között a várba űzte. A muszkák nem kíséreltek meg több kirohanást."

„Báthory magyar katonasága segített meghozni a döntő és Lengyelország számára kedvező fordulatot a livóniai háborúk utolsó szakaszában.”

Nyitókép: Báthory Pszkov előtt (Jan Matejko festménye)
Forrás: Wikipédia; Szabó Béla: Báthory István magyar katonái a livóniai háborúban (1579-1582); Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme;