Közel 101 esztendővel ezelőtt, 1916. augusztus 27-én. Románia az antant oldalán belépett az I. világháborúba és megindította hadoszlopait Erdély elfoglalására.

Arról az apróságról természetesen ne feledkezzünk meg, hogy Románia a Nagy Háború kitörésekor még a központi hatalmak szövetségese volt, de aztán változott a világ, fejlődött a tudomány és legfőképp: sikerült titkos egyezményt kötni az antanttal. Területekért (v. ö. Erdély) cserébe Románia vállalta, hogy 1916. augusztus 28.-ig hadat üzen a központi hatalmaknak és megtámadja Magyarországot. Több körülmény is kezükre játszott abban, hogy számukra kedvezőnek ítéljék meg a helyzetet. Az 1916. júniusi, az oroszok által indított Bruszilov-offenzívát, - amely talán a háború legvéresebb, legtöbb áldozatot követelő támadása volt a keleti fronton -, a tengelyhatalmak csak súlyos veszteségek és területvesztések árán tudták megállítani. Augusztus közepén az olaszok is támadtak Isonzónál, és a VI. isonzói csata azzal járt, hogy végre sikerült áttörniük a frontot. A Monarchiát két oldalról is keményen szorongatták.

Ennél jobb pillanat nem is jöhet, hogy hadat üzenjen Ausztria-Magyarországnak - vélhette Ion I. C. Brătianu, a román miniszterelnök.  És azok az erdélyi földek oly csábítók… Könnyű győzelmet remélve, augusztus 27-én hadat üzent a Monarchiának.

Az akkor rendelkezésre álló román haderő nagyobbik fele meg is indult Erdély elfoglalására. Azért csak ennyi, mert tartottak a Monarchia déli szövetségeseinek válaszlépésétől. Amely nem is maradt el a későbbiekben.

A román betörés Erdélybe kezdetben sikeres volt. Egyrészt mert teljesen készületlenül érte a románokban, addig, mint szövetségeseikben bízó központi hatalmakat, másrészt a román csapatok elől menekülő lakosság – sokan tartottak az 1848-49-es szabadságharc idején történt atrocitások megismétlődésétől – valóságos forgalmi dugót okozott a vasútvonalakon.

A katonai erők felvonultatása mindenütt akadozott. Így járt például az Arz Artúr vezette, Kolozsváron állomásozó I. osztrák-magyar hadsereg is. Már a támadás másnapján megindították az ellentámadásukat, de seregtestek mozgatása – a civil lakosságra való tekintettel – nagy nehézséget okozott.

A román támadás után, szeptember elsejéig sorra üzent hadat Romániának Németország, Törökország és Bulgária. A két irányból, délről és északról egyaránt érkező „áldásnak” a román csapatok nemigen tudtak ellenállni, „hősiesen” kiegyenesítették arcvonalaikat és elszakadtak a „gyáván” előrenyomuló ellenségtől. Október 25-ére a német és az osztrák-magyar csapatok felszabadították Erdélyt. Igaz, a románoknak sikerült még egy offenzívát indítaniuk, de december 1-re bebizonyosodott: ez a háború elveszett számukra. A központi hatalmak csapatai 1916. december 6-án bevonultak Bukarestre. Bár utóbb még folytak csatározások, ez már egyértelműen jelezte: Románia elveszítette a háborút.

1918. május hetedikén Bukarestben a románok meg is kötötték a békeszerződést a központi hatalmakkal. A szerződés feltételei nemigen tetszhettek a románoknak: a teljes Dobrudzsa Bulgáriához került, egy 5600 négyzetkilométernyi sáv a Kárpátok mentén, pedig a Monarchiához. Tettek is róla, hogy a helyzet ne alakuljon ennyire kedvezőtlenül a számukra.

Egyetlen nappal a Nagy Háború befejezése előtt, 1918. november 10-én, példátlan bátorsággal újfent hadat üzentek Németországnak. Így egy Trianon nevű francia helységben a győztesek oldalán ülhettek, mikor határokat helyeztek át, országokat daraboltak szét, újrarajzolva Európa térképét. 

Kép: Falkenhayn tábornok lovassága bevonul Bukarestre, 1916. december. 6.

Források: Multkor.hu; Wikipedia.hu; Szek-helyek.ro; Foter.ro;