Élt a 15. és 16. század fordulóján egy magyar vitéz. Dózsa Györgynek hívták. Nem tudjuk pontosan mikor született, előéletéről nem szólnak ékes krónikák. Már javakorabeli férfiember volt, mikor 1514 február 28-án a szó szoros értelmében kivívta helyét a történelemben. Nándorfehérvár falai alatt, egy párbajban.

Azokban az időkben Nándorfehérvár vára Magyarország kapujának számított. Nem véletlen hogy a török a XV. század kezdete óta többször is próbálkozott a vár megszerzésével. Például 1456-ban, de akkor Hunyadi János tett róla, hogy ne legyen kedvük egy darabig arra tévedni. Fia, Hunyadi Mátyás, a magyarok nagy királya idejében is történt egy s más, ami meggyőzte a muszlimokat, nem a legjobb ötlet Magyarország ellen támadni. De a Hunyadiak meghaltak, az ambiciózusabb törököknek úgy tetszhetett: szabad a pálya.

Dívott akkoriban egy „vidám sport”. Bajvívásnak hívták és sűrűn bele lehetett halni. Ennek ellenére nagy népszerűségnek örvendett, bajnokai legalább olyan híresek voltak a maguk idejében, mint manapság egy sztársportoló. Űzték ezt a „mulatságot” háborúban és béke idején is. A kettő között nem volt akkora különbség, mint manapság. A párbajok nagyszerű alkalmat adtak, hogy kipuhatolják a másik fél rátermettségét, bátorságát, harckészségét.

Epiruszi Ali bég, a szendrői török szpáhik parancsnoka híres bajvívó volt azon a vidéken, jó katona, bátor ember hírében állott. Párbajt még sosem veszített, ami nem is csoda, hiszen életben volt. Ebben a „sportban” ritkán osztogattak ezüstérmet, a vesztes általában belehalt a mérkőzésbe.

Jó végvári szokások szerint megüzente a nándorfehérvári vitézeknek, mikor és hol fog sétálni a barátaival, és ha a magyar várőrségből valakinek kedve lenne arra járni, egy szál karddal a kezében, úgy ő szívesen tartana egy kis oktatást a „gyaur kutyáknak” a bajvívás technikájából.

Nem tudom, mennyire tülekedtek a magyar vitézek, hogy a nagyerejű Alival összeakaszthassák a bajuszukat, erről nem írt Ludovicus Tubero dalmát történetíró, aki a történetet megörökítette. Az viszont biztos, hogy magyar részről bizonyos Dózsa György lett a „szerencsés kiválasztott”.

Dózsa György (Madarász Viktor olajfestménye a Délmagyarországi Történeti és Régészeti Múzeum-Társulat Temesvári múzeumában. A Szépművészeti Múzeum 2542. lelt. számú letéte. Róna temesvári fényképész fényképe)

A nándorfehérvári és a szendrői vár közötti síkon, 1514. február 28-án találkozott a két férfi, akiket természetesen társaik is elkísértek. Egyfelől, mert mindig is akadt közönsége a sporteseményeknek, másfelől, ha az a fránya ellen forralna valamit, hát kéznél legyenek.

Az összecsapás érdekesnek ígérkezett, két tapasztalt, a hadak iskoláját megjárt harcos mérte össze a szablyáját. Az ínyencek látványos, hosszas küzdelemre számíthattak…

De a magyar „szurkolók” – gondolom –azért nem vették rossz néven, hogy a harc kimenetelét már az első összecsapás eldöntötte. Dózsa kivédte a támadó Ali vágását, majd egyetlen kardcsapással levágta ellenfele jobb karját. Ezután már nem lehetett kérdéses, kinek áll a zászló. Az már csak a győzelem bebiztosítása lehetett, hogy következő vágásával kettéhasította Ali bég fejét.

A bajvívás szabályai szerint Dózsát illették meg az ellenféle fegyverei és lova. A török ló tudhatott valamit, mert riadalmában Nándorfehérvár felé kezdett vágtázni. Később a lovat a magyar vitéz a vár kapitányának ajándékozta, aki 300 arannyal viszonozta az ajándékot és honorálta a győzte párbajt. Nagy pénz volt ez akkoriban, egy végvári lovas több évi zsoldját tette ki.

Az addig ismeretlen Dózsa György egycsapásra híres lett. Még a királytól is kapott jutalmat. Bakócz Tamás érsekhez közbenjárására a király egy 40 jobbágycsaládból álló falut és 200 aranyat adományozott a vitéznek. Zsoldemelésről, díszruháról is szól a fáma, még egy címerlevelet is kapott, amely – stílszerűen - egy kardot tartó levágott kezet ábrázol.

A történet folytatása azonban kevésbé derűs. Gondolom mindenki hallott már a Dózsa-féle parasztfelkelésről, amely ugyan a török elleni kereszteshadjáratnak indult, de aztán másképpen alakultak a dolgok…

Forrás: Wikipédia, 3szek.ro, Adontes.hu

Kép: Dka.oszk.hu / Párviadal magyar hadnagy és török bég között. / XVI. századi rézmetszet. Ernst Lajos gyűjteményének eredeti példányáról.