Robert Pershing Wadlow-nak hívták. Története mesébe illik. Egy szomorú mesébe. Utoljára 1940. június 27-én mérték testmagasságát, ekkor 2,72 méter magas volt, és 199 kilogrammot nyomott. A Guinness Rekordok Könyve szerint ő volt a valaha élt legmagasabb ember.

Az utolsó méredzkedésnél mindössze 22 éves volt - 1918. február 22-én született Altonban, az USA Illinois államában – és nem valószínű, hogy tudta: már csak napjai vannak hátra. A michigani Manistee-ben hunyt el 1940. július 15-én, hajnali fél kettőkor, álmában. Jó volna tudni, mit álmodott.

Halálát egy ostoba véletlen okozta. Túlméretezett testalkata miatt lábmerevítőt kellett hordania, hogy járni tudjon. 1940. június 5-én kórházba került, mert az aktuális, az utolsó, néhány nappal korábban felhelyezett lábmerevítő hibás darab volt. Felsértette a lábát és a seb elfertőződött. Hiába kapott vérátömlesztést is, már nem lehetett segíteni rajta.

A maga idejében komoly híresség volt, cirkuszokban lépett fel és gyönyörű színésznőkkel pózolt. Mégis szomorú történet ez. Egy egészen fiatal srácról szól, aki egy különös betegség folytán - agyalapi mirigye a benne található tumor miatt túlzott mennyiségű növekedési hormont választott ki – óriás lett. Híresség. Sokan talán cserélnének vele, de kíváncsi volnék, ő hogy érezte magát a bőrében. Szerette-e a szerepléseket, a fényképezést, vagy csak elfogadta, mint az állapotával járó kellemetlenséget. Esetleg utálta, mint béka a biciklitúrát?

1938-ban Mary Pickfordot, a kor híres színésznőjét fogadja a reptéren (Cracktwo.com)

Sose tudom meg. Ahogy azt sem, randizott-e valaha korban hozzá illó ifjú hölggyel. Mert magasságban hozzá illőt úgysem talált… Volt-e szerelmes, volt-e barátnője? Vagy csak nézte sóvárogva lányokat, szerencsétlenül, mint csodálatos lényeket, akiket ő sosem érhet el?

Maradt fent róla kép, melyen hölgytársaságban látható, de valószínűleg ezek is inkább csak a szenzáció kedvéért készültek. Bár, ha szerencséje volt, akadt lány, aki kedvelte az extra méreteket… No, meg az ezzel járó hírverést.

„Normális” élete – valószínűleg – akkor sem lehetett volna, ha nem viszi el az a bizonyos apró sérülés. Tudhatta, tudta előre: nem fogja sokáig húzni. Az emberi szív egyszerűen nem alkalmas arra, hogy ekkora távolságra, amilyen hosszú a karja és a lába volt, eljuttassa a vért. Kódolva volt, ami híressé tette, az előbb-utóbb a sírba viszi.

12 esztendősen, Primo Carnerával, a nehézsúlyú profiboksz világbajnokával (Cracktwo.com)

Vajon hogy élte meg?

Amennyire én emlékszem, fiatalon az ember nem sokat törődik a halállal. Az élet minimum végtelennek tűnik és csodálatosnak. Tán még akkor is, ha az embert a cirkuszban mutogatják, mint valami különös állatot. Mit gondolhatott erről az egészről?

A képekről egy kissé tán félszegen mosolygó, közönségesnek tűnő srác néz ránk. Nincs rajta semmi különös, olyasforma, mint abban az időben a többi hasonló fiú. Egészen addig, míg nem vetünk egy pillantást a környezetére. Amelyből alaposan kilóg. Fura hely lehetett neki ez a „törpékre” szabott világ... Mesélik, nyolcévesen már elérte a 188 centiméteres testmagasságot, kilencévesen pedig képes volt felvinni 180 cm magas és 77 kg súlyú apját házuk lépcsőjén. Talán jókat nevettek, míg cipelte felfelé az „öreget”, aki minden bizonnyal büszke is volt a fiára. Akkor kellett volna megállni az időnek, meg annak a fránya növekedésnek. De ő se kívánságműsor szereplője volt.

Élt, aztán ebbe jól belehalt. Ahogy általában szokás… Maradt utána pár fénykép, meg a legendája. Tán az egészet elcserélte volna további pár évre, a körülötte zajló hírverést meg egy csendes családra.

Nem jött össze. Legyen neki könnyű a föld…

Bevezető kép: Robert Pershing Wadlow családja körében (Cracktwo.com)