Szent-Györgyi Albert, a Nobel-díjas tudós 1943. február 7-én érkezett meg Törökországba, puhatolózó tárgyalásokat folytasson a szövetségesekkel a háborúból való kiugrás lehetőségeiről.

De hosszú sora volt annak, amíg eljutott idáig…

Szent-Györgyi Albert 1914 nyarán találkozott először a háborúval. Éppen a diákok számára előírt három hónapos szolgálatát töltötte, mikor kitört a Nagy Háború, az 1. világháború, amelyről akkoriban még úgy vélték, ez lesz az utolsó háború, mely minden vitás kérdést megold.

A 65. miskolci gyalogezred önkénteseként került ki a keleti frontra, ott harcolt egészen 1916-ig. És jött a híres-hírhedt Bruszilov-offenzíva, mikor az oroszok bemutatták, hogy működik egy „igazi gőzhenger”. Egységével alig sikerült elmenekülnie az előretörő oroszok elől. Ekkor kapott Ezüst Vitézségi Érmet, mert élete kockáztatásával mentette a gondjaira bízott sebesülteket. Az ott átéltek alaposan betehettek neki, elege lett a háborúból. Rövid idővel a visszavonulás után átlőtte a saját balkarját, hogy elkerülhessen a frontról. Ez ugyan „öncsonkításnak” számított, amit a világ minden hadseregében szigorúan büntetnek, de sikerült megúsznia ezt is. Lábadozása alatt folytatta egyetemi tanulmányait.

Szent-Györgyi Albert 1917-ben

És most ugorjunk megint egyet a történetben…

1940. június 13.-án becses kincs került a Magyar Nemzeti Múzeum kincstárába. A Nobel-díjjal járó emlékérme. A nevezetes érmét 1937-ben hozta haza Szent-Györgyi Albert, "a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért"nyerte el.

Csak, hogy mindenkit megnyugtassak, eszem ágában sincs a fumársavkatalízis rejtelmeit boncolgatnom, főként, mert lövésem sincs, hogy micsoda. Halvány emlékeim vannak iskolaéveimből a kémiai katalizísről, de jobb, ha nem firtatjuk ezeket.

De mi köze mindennek a II. világháborúhoz, illetve annak egy részletéhez?

Az események sora meglehetősen távolról indul.

1917-ben, nem sokkal az oroszországi forradalom kitörése után, december 6.-án Finnország kikiáltotta a függetlenségét, elszakadt a cári birodalomtól. 1939 szeptember elsején Németország mondvacsinált okkal lerohanta Lengyelországot. „Hű” szövetségese – a Molotov-Ribbentrop paktum révén -, a Szovjetunió sem sokat késlekedett, szintén megtámadta Lengyelországot. Sztálin „generalisszimusz” úgy vélte itt az ideje a terjeszkedésnek. A balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia) szeptember 27.-én írtak alá „segítségnyújtási szerződést” a Szovjetunióval, amelyet hamarosan követett a szovjet megszállás.

Utánuk Finnország jött a sorban…

Amikor 1939 őszén a szovjet csapatok lerohanták Finnországot, Magyarországon széleskörű segélyakció indult. Az akkor már világhírű Szent-Györgyi professzor - a finn nemzet támogatására -, a 208 gramm súlyú és 66 milliméter átmérőjű érmet adta oda. Ez esetben nem az arany fizikai mennyisége, súlya számított. Hanem, amit jelképezett…

A Nemzeti Múzeum akkori főigazgatója, gróf Zichy István javaslatára Wilhelm Hilbert helsinki vállalatigazgató megváltotta a híres érmet és a múzeumnak adományozta.

Aztán minket is elért a háború…

Szent-Györgyi „a második világháborúban aktívan bekapcsolódott az antifasiszta ellenállási mozgalomba. 1942-ben illegális csoportot alapított, melynek célja egy radikális polgári párt megalapítása volt.” (Wikipédia)

Magyarországon, az erősen németbarát politikát folytató Bárdossy Lászlót még előző év márciusában lemondatták. A helyét átvevő Kállay Miklós bár sokat szónokolt a diadalmas német hadsereg biztos győzelméről, titokban folyamatosan kereste a lehetőséget a szövetségesekkel való kapcsolatfelvételre, egyezkedésre. Ez különösen aktuális lett, mikor sorra érkeztek a kedvezőtlen hírek a frontról. 1943 januárjában a Donnál harcoló 2. Magyar Hadsereg gyakorlatilag szétesett. Az összeomlást okozó orosz gőzhengert pedig sem a német, sem velük szövetséges többi erő sem tudta megállítani.

Horthy Miklós kormányzó utasítására Kállay felvette a kapcsolatot a nyugati szövetségesekkel és összehozott velük egy találkozót Isztambulban, ahol puhatolózni akartak a háborúból való kiugrás lehetőségeiről.

És itt jött Szent-Györgyi Albert a képbe. A világhírű tudóssal - aki közismert volt háborúellenes és kicsit sem németbarát érzelmeiről, akinek jó kapcsolatai voltak az ellenzékkel – talán könnyebben szót értenek a britek.

Szent-Györgyi vállalta a nem csekély veszéllyel járó megbízatást. Sohasem volt az tipikus szobatudós, aki a tudomány elefántcsonttornyába zárkózva nem vesz tudomást a világ dolgairól. Ha politikai kérdésekben nem tetszett neki valami, nemigen rejtette véka alá a véleményét. És – ami azt illeti – elég „vagány” is volt ehhez a feladathoz, szerette a gyors autókat, motorral túrázott, megfordult a kaszinókban, kártyatermekben. Ideális jelöltnek bizonyult, mert nem csak a kormányrészről bíztak meg benne, de az akkori ellenzéki pártok is elfogadták, hogy ő legyen a közvetítő. Ráadásul, hogy épp ő ment tárgyalni, az biztosítékot jelenthetett a szövetségesek számára, hogy nem a Magyarországon fennálló rendszer valamiféle átmentési kísérletéről van szó, hanem valóban komoly a kiugrási szándék.

Maga így írt az „úti előkészületeiről”:

„Gyorsított oktatásban volt részem, ahol megtanítottak a konspirációs alapszabályokra, a rádiótelepítésre, a titkosírásra, a morzejelekre stb. De én ezekhez borzasztóan ügyetlen voltam. Amikor megérkeztem Isztambulba, a német titkosszolgálat rögtön rámállt, és így utólag visszagondolva, ők jobban tudták, hogy mit csinálok, hová megyek, kivel beszélek, mint én. Szóval lehet, hogy bizonyos fokig rajtam múlt, hogy nem sikerült. De ez is marhaság volt. Miért egy tudós tudta volna azt, amit…”

A jól működő német titkosszolgálatnak ezúttal igazán nem volt nehéz dolga. Edvard Beneš, az emigráns csehszlovák kormány vezetője a londoni rádióban nyíltan beszélt a magyarok békepróbálkozásairól. Természetesen erre meg is volt a maga jó oka: ő nagyon szerette volna országát ismét a győztesek, míg Magyarországot a vesztesek oldalán látni. Hátha így egy újabb Trianon következne akkor a háború után…

Szent-Györgyi Albert a maga részéről mindent megtett a britekkel folytatott tárgyalásokon, még az USA ankarai nagykövetének is átadta Kállay üzenetét:

„Ő [Kállay Miklós] megkért engem, közöljem Mr. Steinhardttal [USA ankarai nagykövete], hogy 1. egyetlen katonát vagy fegyvert sem ad többet Németországnak; 2. ő jelenleg és a jövőben is kiabálni fog a zsidók ellen, de a gyakorlatban nem tesz semmit, és 70 000 menekült zsidót bújtat az országban; 3. jelenleg még nem tud más politikát folytatni, mert ebben az esetben Magyarországot megszállnák a németek, totálisan mozgósítanák a szövetségesek ellen és a zsidókat kiirtanák.”

A britek ugyan elfogadták a magyar kormány tárgyalási ajánlatát, de szovjet szövetségesük és a cseh emigráns kihagyásával - a területi problémák felmerülése miatt - nem tehettek semmit. A Kállay-kormányt is meglehetősen bizalmatlanul kezelték, de annál jobb véleménnyel voltak a veszélyes küldetést vállaló tudósról.

A kiugrási kísérlet azonban meghiúsult. Szent-Györgyi hiába vállalta a kockázatot, a hazájáért. A németek hamar értesüléseket szereztek a puhatolózásról – Vajon kitől? Tán súgtak nekik? -, így gyakorlatilag hamvába holt az egész ügy.

Egy eredménye azonban mégiscsak volt: Szent-Györgyi Albert persona non grata (nem kívánatos személy) lett a németek szemében. A professzor jól tette, hogy Magyarország 1944. március 19-én történő megszállásakor viharsebesen illegalitásba vonult. A letartóztására ugyanis Adolf Hitler személyesen adott parancsot… Az ilyesmi pedig azokban az időkben sokat árthatott az egészségnek.

Pesti Napló, 1937. dec. 19.

Szent-Györgyi egy darabig vidéken, később Budapesten bujkált, majd végül a svéd nagykövetségen talált menedékre. V. Gusztáv svéd király – akivel már személyesen is találkozott a Nobel-díj átadásakor - saját hatáskörben svéd állampolgárságot adományozott neki és feleségének. A magyarországi svéd nagykövettől öt évig érvényes, Swenson névre szóló svéd útlevelet kapott. Ez a legjobb „dokumentnek” számított a megszállás alatt. A németek azonban kinyomozták – vagy tán besúgták nekik -, hogy a professzor a svéd nagykövetségen bujkál és diplomácia ide, nemzetközi jog oda, razziát tartottak a követségen.

De a súgás nem csak egyfelé működött: Per Anger svéd nagykövetet figyelmeztették, és az utolsó pillanatokban sikerült őt kicsempészni az épületből, sikerült átjutnia a szovjet hadsereg által ellenőrzött területre.

Svéd útlevelének azonban a háború után is hasznát vette, egy darabig azzal utazott.

Az meg már megint csak történelem, hogy az angolszászok a tervezett második frontot Normadiában nyitották meg a Balkán helyett. Nem ők érkeztek meg Magyarországra, hanem a Vörös hadsereg. A jaltai tárgyalásokon már véglegesen eldőlt, hogy Magyarország a szovjet érdekszférába kerül…

Forrás. Wikipédia; Hirmagazin.sulinet.hu; Nemzetikonyvtar.hu; Tankonyvtar.hu; Nol.hu;
Kép: Szent-Györgyi Albert motoron