Néztem a képet és teljesen ledöbbentem… Vlagyimir Iljics Uljanov, ismertebb nevén Lenin. És testvére Szergej Iljics Uljanov. Mi? Hogy ezek ketten voltak? Pedig ebből az úriemberből még egy is sok volt az emberiség történelmében…

És olvasom az oldalt – kisebb-nagyobb nehézségek árán, hol hajdanról maradt, igencsak csökevényes orosz tudásomra támaszkodva, hol a böngészőbe épített fordítót használva.

Ketten voltak.

„Vlagyimir Iljics Uljanovnak volt egy ikertestvére Szergej. De a „nagy” Lenin halála után Sztálin mindent megtett, hogy kitörölje Szergej Uljanavot a történelmi emlékezetből és a szovjet nép szívéből.” – körülbelül így kezdődik a honlap (http://livepark.pro/news/news/14162). És hasonló stílusban folytatódik…

Tiszta erőből próbál meggyőzni, hogy igenis, a történelem egyik főgonoszának volt egy ikerbátyja, aki ugyan szép nem volt – pont úgy nézett ki, mint a tesója -, de igenis, jó fiú volt…

Én meg csak hüledezek… Hogy lehet, hogy erről még csak nem is hallottam? Nem mintha akkora tudora lennék a történelemnek, de az ilyen felesleges, teljesen haszontalan ismeretek valahogy mindig megragadnak a fejemben.

Aztán gyorsan – kis keresgélés után - rájövök, mi az ábra…

Nagyüzemi átverés (vicc, hoax – kinek mi tetszik), profin előadott életrajzzal és természetesen képekkel meg támogatva. A képek kiválóak, bizonyos Rinat Voligamsi - ő így írja nevét saját honlapján (http://www.voligamsi.com/) - avagy Renáta Voligamszki, ahogy mások (többek között Eifert János fotóművész, honlap: http://eifert.hu/) emlegetik.

Szergejnek testvére halála után menekülnie kellett. Eljutott a Szovjetunió muszlim vidékeire - ahol is tért a muszlim hitre, mert 1949-ben elzarándokolt Mekkába. Járt Litvániában, majd onnan, Románián keresztül  jutott el Svájcba. Ahol, mint tudjuk, testvére, Iljics is ette egy darabig a száműzetés keserű kenyerét, a Genfi-tó partján, kiváló hotelekben és családias panziókban nyomorogva.

Megjárta Mexikót, ahol természetesen találkozott Trockijjal, még mielőtt Sztálin pribékjei egy jégcsákánnyal a pokolra segítették volna a jeles forradalmárt. Hja, kérem a Generalisszimusz keze messzire elért, különösen egy megnyert világháború után…

Mexikó után Kuba következett, ahol Fidel Castro ölel karjaiban lelte meg nyugalmát és talált menedéket hosszú – és elképzelt - élete végéig. A kitalált sztori szerint 1965-ben hunyt el Havannában.

Minden szép és kerek, a regényes életrajz abszolút hihető. Ráadásul így, a kiválóan elkészített montázsokkal megtámogatva… Egy sereg ember készségesen „bevenné” a sztorit és tán maga is nekiállna terjeszteni azt, ami – feltehetően – tréfának indult.

Mindent összevetve, remek iskolapéldája ez az interneten átgyűrűző átveréseknek, tévhiteknek és szemenszedett baromságoknak. Amelyeket annyi, de annyi derék polgár vesz komolyan…

Nekem ez tetszett a legjobban: