93 esztendeje, 1927. április elsején született Puskás Ferenc, közismert becenevén Puskás Öcsi, akit Spanyolországban csak Panchoként emlegetnek mindmáig. A Nemzet Sportolója, olimpiai arany- és világbajnoki ezüstérmes, több klubcsapat és válogatott edzője, posztumusz dandártábornok, de nekünk leginkább az Aranycsapat kapitánya.

Az emlékezetéről csak annyit, hogy 2016-ban ő lett a győztese a Goal Legends World Cup versenyének, ahol olvasói szavazás alapján döntötték el, hogy a szurkolók szerint ki minden idők legjobb labdarúgója.

Azt hiszem, nekünk, magyaroknak nem jelentett különösebb meglepetést a nemzetközi szavazás eredménye. Puskás Ferenc ismét diadalmaskodott, olyan neveket utasítva maga mögé, mint Lionel Messi, Ronaldinho, Johan Cruyff, Alfrédo di Stefano, Paolo Maldini, Franz Beckenbauer, Ronaldo, Cristiano Ronaldo, Eusébio, Pelé, Zinedine Zidane, Michel Platint, Marco van Basten, George Best, és Diego Maradona.

Bár a tízmillió futballszakértő országában nőttem fel, sajnos élőben csak egyszer láthattam játszani. Akkor tért haza először az 1956-os forradalom leverése után. A Népstadionban - annyi dicsőséges mérkőzését követően -, végre újra pályára léphetett. Magyar-angol vébéselejtező volt a főmérkőzés, ami persze nagy jelentőséggel bírt. Meg aztán, egy magyar-angol mindig is szenzációszámba megy nálunk. A stadionba kilátogatók többsége mégis inkább a rangadó előtt megrendezett Budapest-Vidék öregfiúk meccs kedvéért ment ki.

Mert „a” Puskás is játszik!

És kérem, egy ilyen rövid mondat – az akkor éppen rendesen halódó magyar foci világában – bőven elég volt ahhoz, hogy tízezrek menjenek újra meccsre, hogy dugig legyen a stadion. Tudják, a Népstadion. Később: Puskás Ferenc Stadion.

És játszott. Sorra szerezte a gólokat.

- Persze, mert tömik labdával – jegyezte meg mellettem valaki.

- Marha – torkolltam le – kaphatnál te napestig ilyen labdákat, akkor is legfeljebb a szögletzászlót találnád el, nem a kaput!

Mert tényleg csoda volt, amit öregedve művelt. Vetődve fejelt gólt. Igaz utána már kicsit nehézkesen tápászkodott fel…

Mikor 1958-ban a Real Madridhoz került, akkor se mehetett könnyebben az a bizonyos feltápászkodás… Már elmúlt harminc, jókora túlsúllyal bírt. Volt, aki azt mondta, csak egy vicc, hogy egy ilyen levitézlett sztárt szerződtet a Real. Aztán… Érdekelne mit mondhattak a korábbi fanyalgók, mikor az 1960-as BEK döntőben az Eintracht Frankfurt ellen 7:3-ra nyert a Real. A hétből négyet Puskás rúgott, ami mindmáig megdöntetlen rekord. Spanyolországban megismételte azt, amit fiatalon Magyarországon ért el. Ott is négy ízben lett gólkirály. Pedig arrafelé sem ugatják a focit, a gazdag csapatok a világ legjobbhait tudják – és tudták – akkor is szerződtetni.

Számtalan legenda szól róla. Legendákat pedig csak olyanokról mesélnek, akiket ezért, vagy azért, de a szívükbe zártak az emberek. Nem csak minket, magyar szurkolókat tudott elkápráztatni. George Best, a Manchester United és az angol válogatott kiválósága mesélte az alábbi történetet:

„Puskással, Charltonnal és Law-val edzősködtünk egy ausztrál futballakadémián. Persze a srácoknak fogalma sem volt arról, hogy ki is az a kövér öreg fickó, aki az észt osztja nekik. Mi meg még rátettünk egy lapáttal. Felhecceltük őket, hogy fogadjunk, tíz lövésből hányszor találja el a tizenhatosról a felső kapufát. A legtöbben ötnél kevesebbre tippeltek. Amikor én tízet mondtam, csak bámultak. És jött a pocakos edző. Első lövés – csattant a felső léc. Aztán még nyolcszor egymás után. A tízedik lövésnél felpörgette a labdát, bal váll, jobb váll, belebiccentett, megsarkazta, hogy le ne essen és aztán telibe lőtte a felső kapufát. A fiúk csendben bámultak, aztán a legmerészebb megkérdezte, hogy hívják. Azt feleltem: nektek csak mr. Puskás.”

„…Én imádtam a futballt! Imádtam a családomat és mindig a futballpályán jártam, engem több más nem érdekelt. Az én kabalám mindig a labda volt. Akkor éreztem magam biztosnak, amikor a labda nálam volt, vagy ha a labdába belerúghattam…” - mondta magáról.

Hosszas betegség után, 2006. november 17-én reggel 7 órakor hunyt el.

„Életét a labdarúgásnak szentelte, igazi barát és sportember volt a pályán és a pályán kívül. A pályán zseni, az életben ember tudott maradni. Beírta nevét abba az „Aranykönyvbe”, amely a magyarok nagy cselekedeteit és világörökségét rögzíti. Ez megőrzi nevét örökre a 21. század és a jövő évezredek magyarjai számára.” - Buzánszky Jenő

Forrás: Wikipédia
Kép: Puskás (Kispest) ballal kapura lő, mögötte Balogh II. (Újpest)
Évszám: 1949
Fortepan 54983
Orig: Kovács Márton Ernő