1688. január 14-én egyezett meg a Munkácsot 26 hónapja sikertelenül ostromló osztrákokkal Zrínyi Ilona a vár feladásáról. Három napra rá a Caraffa tábornok vezette osztrákok diadalittasan vonulhattak be a várba, amit „csak” egy asszony védelmezett!

Egyik első dolguk volt Thököly Imre uralkodói jelvényeinek lefoglalása, hogy végre kitehessék a várva várt pontot a néhai felső-magyarországi fejedelemség rövid történetének végére.

Nagy nap volt ez számukra…

Zrinyi Ilona tán nem nyitja meg a kapukat, ha már akkor is közismert a kuruc nóta, amelyet a legendák szerint, a későbbiekben maga II. Rákóczi Ferenc írt:

"Ne higgy magyar a németnek,
akármivel hitegetnek,
mert ha ád is oly levelet,
mint a kerek köpenyeged,
s pecsétet üt olyat rája,
mint a holdnak karimája -
nincsen abban semmi virtus,
verje meg a Jézus Krisztus!"

De hogy is kezdődött a történet?

Bécs kudarcot vallott ostroma után, a váradi pasa 1685. október 15-én elfogatta Thököly Imrét. Az osztrákok kaptak az alkalmon. És 1685 novemberében már ott is álltak a császár hadai Munkács falai alatt…

Lipót császár amnesztia-rendelete miatt egyre többen álltak át a raboskodó kuruckirály oldaláról a Habsburgokhoz. Aki pedig nem állt át… A császári sereg sorra foglalta el a felvidéki várakat, elesett Kassa, Tokaj, Eperjes, Sárospatak. A kuruc világnak vége, hirdették diadalmasan, hiszen már csak Munkács áll. Azt meg csak egy asszony védelmezi!

De az ostromlók nem számoltak néhány dologgal. A várat Thököly Imre rendeletére alaposan megerősítették és egy kiváló főkapitány, Radics András őrizte, mintegy négyezer katonájával. De legfőképpen nem gondoltak azzal, milyen, ha egy várba szorult asszony a gyermekeit védi!

Zrínyi Ilona 1676. július 8-án vesztette el férjét, I. Rákóczi Ferencet. 1682-ben lett Thököly hitvese. Két gyermeket is vitt magával a házasságba, Rákóczi Juliannát és Ferencet. Ők pedig ott voltak vele a várban.

Az ostrom kezdetén a nem éppen jó hírnévnek örvendő, híresen kegyetlen Antonio Caraffa elfoglalta az ún. huszárvárat. De hiába lőtték ostromolták szinte folyamatosan a várat, a betörési kísérletek sorra kudarcot vallottak. 1686. március 10-ét írtak, mikor hónapok óta tartó ostrom után, a felső-magyarországi császári seregek főparancsnoka, Aeneas Sylvius von Caprara megadásra szólította fel a védőket, remélve, hogy azoknak ennyi elég a jóból. Felmentő seregre úgysem számíthattak, és a készletek sem tarthatnak örökké…

Talán, ha a kiváló generális hallott volna Zrínyi Miklósról - nem a költőről és hadvezérről bár az is vitéz ember hírében állt -, hanem a másikról, aki vagy százharminc esztendeje Szigetvárat védte,   tudhatta volna, hogy a Zrínyieknek nem szokásuk csak úgy feladni egy várat. És nem hogy feladták volna Munkácsot, de gyakori kitöréseikkel a védők folyamatosan zaklatták az ostromlók táborát. Akiknek ráadásul azt a csúfságot is el kellett viselniük, hogy a lenézett asszony a legnagyobb ágyútűz idején is fent jár a bástyákon, gyakran kisfia, Ferenc kíséretében. Mintha csak sebezhetetlenek lennének!

Igazán nem mondhatta senki, hogy a későbbi vezérlő fejedelem nem szerzett már elég ifjan tapasztalatokat a háborúzás terén…

1686. április 28-ára Caprarának elege lett az egészből. Ekkora blamázst! Fél év alatt sem tudott elfoglalni egy várat, amelyet csak egy nő védelmez! A sereg nagyobbik részével elvonult a vár alól, azonban a lovasság maradt. Nehogy azt higgyék, ilyen könnyen megúszták! A védők semmiképpen sem juthatnak utánpótláshoz!

Hiába tartott ki Zrínyi Ilona a védők élén a várban, egyre biztosabbnak tűnt, hogy reménytelen a helyzete. Thökölyt ugyan az ostrom hírére a törökök még januárban szabad engedték, azzal a nem is titkolt céllal, gyűjtsön csak sereget és induljon Munkács felmentésére. A török portának kifejezetten az ínyére lett volna, ha sikerül az osztrákok, ha nem is megvernie, de legalább erőiket csökkentenie. A derék muzulmánokra ugyanis igencsak rájárt a rúd akkoriban Magyarországon. Százötven éves uralmuk a végéhez közeledett, 1686-ban a Szent Liga törökellenes csapatai elfoglalták Buda várát és a többi magyarországi török erősség is vagy elesett, vagy a sorára várt.

Thököly azonban nem tudott megfelelő nagyságú sereget gyűjteni, ugyan megpróbált többször is segítséget vinni a körbezárt munkácsiaknak, kísérletei rendre kudarccal végződtek.

Az ostrom 1687-ben is folytatódott. Ekkor már csaknem két esztendeje, hogy váltakozó intenzitással ugyan, de folyamatosan támadták a várat. Addigra már egész Európát bejárta híre a hős asszonynak, aki seregekkel dacol és maroknyi védőjével máris annyi veszteséget okozott a támadóknak, mint a maga egész serege.

Szép dolog a dicsőség meg a hírnév, de nem sokra megy vele az ember, ha az elismerésen kívül mást nem kap. Zrínyi Ilona hiába kért segítséget a franciáktól, hiába zálogosította el az ékszereit, hogy zsoldot tudjon fizetni, készleteket tudjon vásárolni a védők számára.

XIV Lajos újabb ékszereket küldött neki, tisztelete elismerése jeléül, de csapatokat nem. A védők sehonnan sem számíthattak támogatásra. Ebben a helyzetben érkezett meg Caprara újfent a vár falai alá. Zrínyi Ilona nem csupán rendkívül bátor, de okos asszony is volt, belátta: helyzetük tarthatatlan. Belement a tárgyalásos rendezésbe.

Január 14-ére megszületett a megállapodás, melynek értelmében a vár valamennyi védője nemcsak amnesztiát kap, de elkobzott vagyonukat is visszaszolgáltatják. Zrínyi Ilona Bécsbe megy gyermekeivel, ahol bántatlanul élhetnek és javaikat is megtarthatják.

Az már egy másik kérdés, hogy a szép megállapodásból nem sokat tartottak be az osztrákok. A gyerekeket elszakították anyjuktól. Császári gyámság alá kerültek. Bécsben. Zrínyi Ilonát 1691-ig az Orsolya-rend zárdájában zárták, a császár túszaként. Annyi vigasza lehetett, lányát, Rákóczi Juliannát is ebben a zárdában nevelték.

Fiát, Ferencet Neuhausba vitték, jezsuita iskolába. Az anya soha többé nem láthatta fiát…

Szabadulását csak az hozta meg, 1690. augusztus 21-én a zernyesti csatában Thököly kurucai, és az őket támogató török–tatár hadak megverték Heissler császári generális csapatait. Donat Johann Heissler gróf Thököly fogságába esett. 1692 januárjában sikerült Zrínyi Ilona szabadságát megváltani a fogoly tábornokkal.

Búcsúlevelét, amelyet ekkor írt, fia feltehetően sosem kapta meg.

De II. Rákóczi Ferencben már ott pislákolt a szikra…

Forrás: Wikipédia; Rubicon.hu; Tarján M. Tamás - A császári csapatok elfoglalják Munkács várát; Szigetvar.hu; Hegedüs Géza - A magyar irodalom arcképcsarnoka;

Kép: Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc szobra a munkácsi várban (Panoramio.com)