A 20. század Magyarországának két legmeghatározóbb politikusa, államférfija Horthy Miklós és Kádár János volt. Már csak azért is mert az ő „regnálásuk" tartott a legtovább. Mindkettejüknek vannak ma is feltétlen hívei és elszánt ellenségei. Az alábbi írás nem foglal állást, a „Kádár-kérdésben".

Egyszerű kronológia, amelyből mindenki azt olvas ki, amit akar. Talán tanulságos végigolvasni, hogyan élt Kádár János. Már lexikonok és kronológiák szerint… Gyakorlatilag változtatás nélkül idézem a források adatait.

Száraz adatok ezek, kérem szépen. Hogy a valóság mi volt, ne tőlem kérdezzék. Sosem találkoztam vele, csak éltem „uralma" alatt. Sajnos(?) nem is keveset…

Akkor vágjuk bele:

Kádár János 1912. május 26-án Fiuméban (ma Rijeka) született Czermanik János József néven. Anyja, Czermanik Borbála vezetéknevét kapta, aki cselédlányként dolgozott Abbáziában. Itt ismerkedett meg Krezinger Jánossal, aki akkoriban katonaként szolgált. Nem házasodtak össze. Gyermeke neve a könnyebb kiejtés miatt a magyar nyelvű dokumentumokban már Csermanek Jánosként került be.

1912-1918 között Kapolyon nevelőszülőknél nevelkedett.

1918-tól Bp.-en élt, ahol elemi, majd polgári és iparostanonc isk.-t végzett, 1929-ben szabadult fel és irodagép- műszerész lett.

1929-től a Vasas Szakszervezet ifjúsági csoportjának tagja,

1930. szeptember 1-jén részt vett a nagy budapesti tömegtüntetésben.

1930. szeptemberétől a KIMSZ és a KMP tagja.

1930. novemberében letartóztatták, de bizonyítékok hiányában szabadon engedték, egyidejűleg rendőri felügyelet alá helyezték.

1933-tól a KIMSZ Titkárságának egyik ülésén több társával együtt letartóztatták és okt.-ben kétévi fegyházra ítélték.

1934. júniusában részt vett a bp.-i Gyűjtőfogházban megszervezett éhségsztrájkban. Büntetése hátralévő részét a szegedi Csillag-börtönben töltötte le, ahol megismerkedett Rákosi Mátyással.

1935-ben a KMP utasítására az SZDP Bp. VI. ker.-i szervezetének vezetője lett.

1940-ben Végrehajtó Bizottságának tagja és az ifjúsági csoport vezetője lett.

1941-től a KMP Bp.-i Területi Bizottságának tagja.

1942. májusában a letartóztatás elkerülése végett illegalitásba vonult.

1942. májusától a KMP Központi Bizottságának szervezési ügyekkel megbízott tagja, szept.-től a máj.- jún.-i nagy lebukások után a ker.-i bizottságok és sejtek újjászervezését irányította, ill. ezeket vezette, dec.-től a Központi Bizottság Titkárságának tagja.

1943-februárjától a KMP vezető titkára, ápr.-ban részt vett a pártprogram kidolgozásában. 1943. jún.-tól a feloszlatott KMP utódjaként létrejött Békepárt vezetője. Magyarország német megszállása (1944- márc. 19.) után az általa vezetett Központi Bizottság kezdeményezte a Magyar Front létrehozását és vezető szerepet játszott a KMP háromtagú katonai bizottságának megalakításában.

1944. áprilisában pártutasításra Jugoszláviába indult, hogy az itthon működő párt és az emigráns kommunisták között több éve szünetelő kapcsolatot megteremtse, de a határon mint katonaszökevényt letartóztatták. Kilétét sikerült eltitkolnia ezért szökési kísérletért csak kétévi börtönbüntetésre ítélték. Bp.-re történt visszaérkezése után, 1944 szeptemberében a Központi Bizottság vezető titkára lett.

1944 novemberében a Németországba való kiszállításakor Nyergesújfalunál sikerült megszöknie. Visszatért Bp.-re, ahol újra átvette a párt irányítását és vezető szerepet játszott az ellenállási mozgalom szervezésében. Miután a szovjet csapatok a németek kiűzése után elfoglalták Budapestet, a főváros helyettes rendőrfőkapitánya 1945. ápr.-ig.

1945 januárjában az MKP vezető titkári tisztségéről leváltották és az 1943. évi pártfeloszlatás miatt Gerő Ernő likvidátorsággal vádolta meg.

1945-47-ben országgyűlési képviselő, 1945. ápriisától az MKP Központi Vezetősége titkárságának tagja, 1945-47-ben Kiss Károllyal együtt a káderosztály vezetője, 1945. ápr.-máj.-ban az MKP Bp.-i Területi Bizottságának titkára, 1945. máj.-tól a Politikai Bizottság és az MKP Nagybp.-i Bizottságának titkára, 1946-48-ban az MKP Központi vezetőségének főtitkárhelyettese.

1947-51-ben országgyűlési képviselő. 1948. márc.-jún.-ban az MKP-SZDP közös nagybudapesti egységbizottságának elnöke. 1948. jún.-aug.- ban az MDP Bp.-i Bizottságának titkára, 1948. aug. 5-től 1950. jún. 23-ig belügymininiszter.

1949-ben részt vett a Rajk-per előkészítésében.

1950 májusától a Központi vezetőség Szervező Bizottságának tagja és a párt- és tömegszervezetek osztályvezetője.

1951 áprilisának végén letartóztatták, májusban minden tisztségétől és testületi tagságától megfosztották. Az ellene folytatott vizsgálatot a Farkas Mihály vezette, Kiss Károlyból és Kovács Istvánból álló bizottság irányította. Péter Gábor személyes közreműködésének eredményeként elismerte az ellene felhozott vádakat.

1952. decemberben a Legfelsőbb Bíróság koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélte.

1954 júliusában szabadon bocsátották.

1954 oktoberétől az MDP Bp. XIII. ker.-i Bizottságának, 1955 szeptemberétől Pest Megyei Bizottságának első titkára.

1956. júliusában az MDP Központi Vezetőségének, Politikai Bizottságának és a Központi Vezetőség Titkárságának tagja lett.

1956. október 25-én az MDP Központi Vezetőségének első titkárává választották, okt. 28-án a Központi Vezetőség Elnökségének elnöke lett.

1956. október 30-tól november 4.-ig (november elsejétőltől csak névlegesen) a Nagy Imre-kormány államminisztere, látszólag azonosult a forradalommal.

1956. október 30-tól az ekkor létrehozott MSZMP Intéző Bizottságának tagja.

1956. november 1-én Münnich Ferenccel a bp.-i szovjet nagykövetségre ment, majd eltűnt Budapestről.

1956. november 2-3-án Moszkvában több kommunista ország állami és pártvezetőivel tárgyaltak a magyarországi helyzetről.

1956. nov. 2-3-án Ny. Sz. Hruscsov szovjet pártvezető a J. B. Titóval folytatott Brioni-szigeteki tárgyalásai során elfogadta Tito javaslatát, hogy a szovjet fegyveres beavatkozás eredményeként hatalomra kerülő rendszer vezetője ~ legyen.

1956. november 4-én a Hruscsovval történt ungvári találkozó után Szolnokra érkezett, ahol Münnich Ferenc már megkezdte az ellenkormány táborának szervezését.

1956. november 4-én Szolnokon ~- vezetésével alakult meg az ún. forradalmi munkás-paraszt kormány.

1956. november 7-én (talán nem volt véletlen az időpont megválasztása) egy szovjet harckocsikból és páncélosokból álló konvojjal érkezett Budapestre. Ezután létrehozták az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságát, melynek elnöke lett.

1957. februárjától júniusáig az MSZMP Központi Bizottságának elnöke és mint szervező titkár 1957-63-ban a Titkárság tagja.

1957 júniusától az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és a Központi Bizottság első titkára.

1958. január 28-tól 1961. szeptember 13-ig államminiszter 1957. után meghirdette az ún. kétfrontos harcot, de társadalmi bázis hiányában, hatalma megszilárdulása érdekében-lényegében a rákosista erőkre támaszkodott.

1958-ban, többszöri ígérete ellenére, szovjet nyomásra hozzájárult Nagy Imre perbefogásához, elítéléséhez és kivégzéséhez, mellyel nemzetközi felháborodást váltott ki, és személyét hosszú időre nemzetközileg kiközösítetté tette. Az 1956-os forradalom leverését követő leplezetlen terrort az 1960-as évek első felében fokozatosan megszüntette és ehelyett a diktatúra finomabb formáit alkalmazta.

1958-tól országgyűlési. képviselő, 1961. szept. 13-tól 1965. jún. 30-ig ismét a Minisztertanács elnöke volt.

1964-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, 1965. - nov.-től az Elnöki Tanács tagja.

Az 1970-es évek elejétől a többi kommunista országtól eltérő, viszonylagosan liberális politikája és az ország gazdasági-társadalmi helyzetének javulása eredményeként az addigi elutasító nyugati álláspont személyével szemben fokozatosan megváltozott, annak ellenére, hogy Kádár János is hozzájárult az 1968-as Prágai Tavasz katonai leveréséhez.

Az 1970-es évtized közepétől politikája és személye nemzetközileg egyre nagyobb elismerést kapott.

1985 márciusában az MSZMP XIII. kongreszszusán a Központi Bizottság főtitkárává választották.

A Szovjetunióban, a Gorbacsov hatalomra kerülése után bekövetkezett változásokra már nem volt képes alkotó módon reagálni, ugyanakkor nem akart tudomást venni a rohamosan romló magyarországi gazdasági-társadalmi helyzetről sem. Ekkor már az MSZMP-n belül is, de főként kívülről többen követelték lemondását, ő viszont továbbra is ragaszkodott hatalmának megtartásához.

1988 májusában az MSZMP országos pártértekezletén kihagyták a Politikai Bizottságból és nem választották meg a párt főtitkárának, ehelyett a hatalommal nem járó pártelnöki tisztséget kapta meg.

1989 májusában pártelnöki tisztségéből és központi bizottsági tagságából is fölmentették.

1989. július 6-án halt meg, éppen azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróságon kihirdették Nagy Imre és társai rehabilitációját.

Szimbolikus jelentőségű volt, hogy a bejelentés közben a teremben az emberek egymás kezébe adtak egy papírt, amire a következő szöveg volt írva: „meghalt Kádár János".

Források: Magyar életrajzi Lexikon (MEK); Wikipédia; Joób Sándor: Börtönből ki, börtönbe be - Kádár élete (Index.hu)

Kép: Budapest, XIV. kerület, Ötvenhatosok tere (akkor: Felvonulási tér), május 1-i felvonulás. Kádár János a "tömegek felett".
Évszám: 1962
Fortepan 67598
Orig: Magyar Rendőr