Van egy város a távoli Spanyolországban, Valencia tartományban, Castellón de la Plana. Minden évben február 23 és március 2 között ünnepelik a város megalapítását. A kilenc napon át tartó ünnepségsorozat, a Magdalena. Fénypontja, a város alapítóinak, I. Jakab aragóniai király szobrának és hitvese szobrának megkoszorúzása. Ez utóbbit arrafelé így nevezik: „Homenatge a Na Violant d'Hongria” (Tiszteletadás Magyar Violantnak).

Magyar Violant?

Nálunk – ha ismerik egyáltalán – másként emlegetik: Árpád-házi Jolánként, más névváltozatan Jolántaként. Valamikor 1215 és 1219 között született, feltehetően Esztergomban, II. András (Endre névváltozatban is említik) magyar király és második felesége, Courtenay Jolán (Yolande) konstantinápolyi latin császári hercegnő egyetlen gyermekeként.

A kor szokásainak – és királyi hercegnőnek kijáró - neveltetést kapott, Édesanyja hatására az udvarban provence-i trubadúrok és vándorénekesek fordultak meg, akiktől a hercegnő megtanulta a latin nyelv ebben a korban elterjedt változatát. Ezenkívül, sakkozni is kitűnően megtanult, feljegyezték róla, hogy a játék volt az egyik legkedveltebb időtöltése. Biztosan másra is okították, de arról nem szól a fáma.

De mit keres egy magyar királylány Aragóniában?

Mai szemmel nézve kissé különös dolog volt szokásban a tizenharmadik század húszas, harmincas éveiben. A keresztény hercegnők gyámjaként számon tartott IX. Gergely pápa döntött hogy melyik leányzó melyik urasághoz menjen feleségül. Természetesen messzemenőkig szem előtt tartva a különféle dinasztikus és politikai érdekeket.

A keresztes hadjáratot is vezető lovagkirály, II András lánya egy ilyen döntés nyomán került Aragóniába, hogy a később „Hódítóként” emlegetett I. Jakab aragóniai király felesége legyen. A derék pápa szemei előtt feltehetően egy magyar-aragóniai szövetség képe lebeghetett, mely harapófogóba zárta volna a Földközi-tenger medencéjét. Kellett az erő a mórok ellen… Ugyanis, ebben az időben nem csak a Szentföldön folytak a keresztesháborúk, de a mai Spanyolország és Portugália is zajlott a rekonkviszta, az Ibériai-félsziget visszafoglalása a hódító móroktól.

A magyar királylány ilyen, meglehetősen zavaros, háborús körülmények közé érkezett jövendőbelijéhez. Jakab ráadásul nem sokkal korábban vált el. Igen, ilyesmi előfordult régebben is, bár messze nem ment olyan könnyen, mint manapság.

Hódító Jakab első felesége, Eleonóra kasztíliai infánsnő, miután fiút szült férjének, úgy döntött: zárdába vonul. Vagy „szelíden” rábeszélték? Ez így, utólag, már aligha deríthető ki. A pápa „közeli vérrokonság” ürügyén felbontotta a házasságot. A rosszmájú utódok persze jogosan kérdezhetik: a házasságkötés előtt nem derült ki a rokonság? Úgy látszik nem. Vagy csak ekkor kellett valamilyen, bármilyen ürügy… Az mindenesetre hozzátartozik az aragóniai király kicsit szappanoperaízű sztorijához, hogy Jakab nem kispályázott: nagyvonalúan kárpótolta első, immár volt feleségét.

Az aragóniai király és magyar királyi hercegnő eljegyzését 1234-ben kötötték meg, képviselők útján. A királyi pár az esküvőig nem is találkozott személyesen. De az ilyesmi megesett akkoriban…

A magyarok persze megadták a módját, a királylány több száz fős kísérettel indult a 46 napig tartó hosszú útra, gyalog, lovon ennyi idő kellett, hogy elérjék az aragóniai udvar székhelyét, Barcelonát. Az esküvőt 1235. december 15-én tartották a barcelonai katedrálisban, Bertalan pécsi püspök adta össze az ifjú párt.

Jolánta királyné hamar megtalálta helyét az aragóniai udvarban. "Kíséretébe kézművesek és magyar nemesek is tartoztak; előbbiek hatása érezhető az aragóniai kézművességen és kelmeszövésen, utóbbiak részt vettek az arabok elleni harcokban, amiért is jelentős adományokban részesültek." I. Jakab ugyan nem volt valami hűséges természetű férj, gyakorta előfordult, hogy félrelépett, de ennek ellenére sokra becsülte feleségét, hiszen „Jolánta olyan volt, amilyenre szüksége volt a férjének: előkelő származású, szép, jóságos és mindenekelőtt termékeny".

Az említett termékenységről csak annyit, hogy a királyné tíz gyermeket hozott világra, közülük többet a csatatéren, a katonai sátorban, mivel rendszerint elkísérte férjét hódító háborúiba. De nem csupán útitárs volt, mint a király áldott állapotban lévő felesége, aki bátran férjével tart a háborúba is, hanem tanácsadó is. Feljegyezték, hogy Jakab gyakorta kikérte tanácsát, még háborús ügyekben is. Például Valencia ostrománál, mikor az erőd feladásáról tárgyaltak a mórokkal – mellesleg a királyné ekkor is éppen viselős volt – a mórok vezetője „bezárkózott vele [mármint az aragóniai királlyal], valamint egy famulusával és a királynéval egy félreeső vendégfogadóban, hogy a megadás rendjét és részleteit tisztázzák. A dokumentumot a királyné is aláírta”. Így került Valencia 1238. szeptember 28-án keresztény kézre.

Tíz gyermeke közül nyolc megérte a felnőttkort – nagy szó volt ez a 13. században – és némelyikük nem akármilyen pályát futott be. Legidősebb lánya, Jolán, Kasztília királynéja lett, legidősebb fia, Péter, Aragónia királya, másik fia, Jakab, Mallorca királya, Izabella lánya Franciaország királynéja, Sancho fia pedig Toledo érseke, hogy csak a legmagasabb rangokat viselőket említsem.

Violant d'Hongria – Árpád-házi Jolánta – az 1251-es év októberének elején (egyes források szerint 9-én, másutt 12-ét írnak) fiatalon - hiszen nem sokkal múlhatott harminc - 1251. október 12-én, hosszú betegség hunyt el. Végrendelete értelmében férje ezer szegény embernek adott ruhát és harmincezernek osztott ennivalót, valamint a királyné személyes vagyonából adományokat juttatott kolostoroknak és zárdáknak. Földi maradványait végakaratának megfelelően a Santa María de Vallbona kolostorban (Real Monasterio de Santa María de Vallbona) helyezték el; később mellé temették betegápoló apácaként szolgáló leányát, Sancha aragóniai infánsnőt is.

Jolánta királyné mellszobra Castellónban

Forrás: Wikipédia; Spanyolnyelv.network.hu; Talita.hu.
Kép: Merce 2012 - Jaume I. i Violant d'Hongria (Wikimedia.org)