1945. január 17-18-án a szovjet csapatok elérték Pest központi részeit. A harcok Budán még javában tartottak, de az 1944. november 29-én Vajna Gábor belügyminiszter rendeletére létrehozott, VII. kerületi zsidó gettó felszabadult.

Eddig a szikár tények. Ez az, ami biztos.

Sokan vannak, akik kételkednek Szalai (egyes források szerint: Szalay) Pál, az embermentő nyilas történetében. Csak magam tudom ismételni, ami biztos, hogy Szalai Pál megkapta, posztumusz, 2008. június 24-én, a Világ Igaza kitüntetést és a Bátorság érdemjelet. Tudomásom szerint ezeket az elismeréseket nem szokták csak úgy, szíre-szóra adományozni…

A történet még az 1930-as években kezdődik. Szalai, mint nyilas ifjúsági vezető működött, hogy milyen vehemenciával és eredményekkel, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az 1937-es nyilas perben együtt ítélték el Szálasi Ferenccel. Talán az ítélet hatására, talán, mert benőtt az 1915. szeptember 3-án született fiatalember feje lágya, megszakította kapcsolatait a mozgalommal. Szálasi azonban nem feledkezett meg róla, 1944. október 16-án visszahívta és vezető szerephez juttatta a nyilas hatalomátvétel után. Többek között a feladatai közé tartozott a kapcsolattartás a rendőrséggel.

Raoul Wallenberggel, a svéd zsidómentő diplomatával gyerekkori barátja, iskolatársa, az orosz frontot is megjárt, háborúból kiábrándult Szabó Károly hozta össze.  Szalai, mint Wallenberg titkos segítője igyekezett fékezni a nyilas terrorakciókat. Megállapodott a diplomatával, ha az tudomást szerez a gettó elleni akcióról, úgy értesíti, ő pedig  megkísérli azt  leállítani.

És elérkezett 1945 januárja. Az utolsó napok…

A szovjet csapatok már Budapestet ostromolták. A gyűrűbe zárt fővárosban különösen nehéz volt az élete a gettó lakóinak. Nem csak a hiányos táplálkozás, a betegségek, a kemény időjárás tizedelte őket, de fennállt annak is a veszélye, hogy az oroszok érkezése előtt még támadás éri majd a gettót.

A gettó vezetői Szalaihoz fordultak segítségét, aki már addig is több ízben – pozíciója kihasználásával - embereket mentett. A hír szerint a Royal szállóban gyűlt össze 500 német katona, 22 nyilas és ezek a hozzájuk később csatlakozó 200 rendőrrel tömegmészárlást terveztek a gettó kiszolgáltatott lakói között. Szalai felkereste Gerhard Schmidhuber német páncéloshadosztály parancsnokot, hogy tőle kérjen segítséget. Azért merte ez megcsinálni, mert úgy tudta, a vezérőrnagy kemény katona, de nem rokonszenvezik a náci eszmékkel.

Schmidhuber semmit sem tudott a tervezett támadásról. Egyes állítások szerint Szalai megzsarolta, hogy közbelépjen, de a valószínűbb az, hogy egyszerűen meggyőzte: ha tétlenül nézik a zsidók tömeges kivégzését, számolniuk kell a háború utáni felelősségre vonással. A vezérőrnagy összehívatta a tömeggyilkosságra készülődőket és parancsban tiltotta meg nekik, a bűncselekmény végrehajtását, egy SS tisztet még le is tartóztatott. Német fegyvereseket küldött a gettó kapuihoz, akik egyszerűen elkergették az addig ott „szolgálatot teljesítő” nyilasokat.

Amikor az oroszok január 17-18-án eljutottak a gettóig, felszabadítva azt - megmentve ezzel mintegy 70 000, odazárt ember életét -, már a német őrség sem volt sehol. Addigra már Schmidhuber is Budán volt, hogy aztán a kitörést megkísérlő negyvenezer német katona egyike legyen. Azt a próbálkozást mindössze hétszázan élték túl. Schmidhuber nem volt köztük.

A háború után Szalai Pált két ízben is a népbíróság elé állították nyilas múltja miatt, de mindkét esetben felmentették. Állítólag akkor még léteztek az őt igazoló dokumentumok és több mentőtanúja – köztük a közismert színész, Rózsahegyi Kálmán – is volt. A háború után datálódott iratok, valamint  az ÁVÓ közismert, brutális módszerei miatt utóbb sokan megkérdőjelezték az akkori vizsgálatok hitelességét. Az egyetlen ember pedig, aki biztosat tudhatott az ügyben – Schmidhuber -, elesett a budai harcokban.  

Ami ismét csak bizonyos: Szalai 1956-ban elhagyta az országot, az Egyesült Államokba emigrált. Ott nevet változtatott, Paul Sterlingként élt Kaliforniában, 1994. január 16-án bekövetkezett halálig.

Forrás: Wikipédia; Regi.sofar.hu; Embermentok.eletmenete.hu; Ugváry Krisztián - A pesti gettó megmenekülése, 1945; Karsai László – A pesti gettó megmentői; Pavló Péter - Még mindig tisztázatlanok a budapesti gettó végnapjai; Delmagyarorszag.hu; Mult-kor.hu;
Kép: Fortepan 58226; Orig: Horváth Lajos