2017. nov 13.

Az első „népköztársaság”

írta: Cabe Ferrant
Az első „népköztársaság”

_karolyi.jpg1918. november 16-án az alig több, mint két hete hatalmon lévő, Károlyi Mihály vezette kormány, a Magyar Nemzeti Tanács kikiáltotta a „népköztársaságot”. 

Nem, a népköztársaság szó nem volt elírás. A népköztársaság, mint államforma nem a II. világháborút követően merült fel először. A közhiedelemmel ellentétben, Károlyi Mihály és kormánya nem valamilyen demokratikus, polgári köztársaságot szeretett volna megvalósítani. Ők már akkor – még híre-hamva nincs Kun Bélának és társulatának – egészen másban gondolkodtak. Erre ékes bizonyíték az 1918. évi I. sz. néphatározat:

Magyarország Nemzeti Tanácsa a nép akaratából a következő NÉPHATÁROZATOT hozta:

I. CIKK

      Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság.

II. CIKK

      A népköztársasági alkotmányt új választójog alapján sürgősen egybehívandó alkotmányozó nemzetgyűlés állapítja meg.

      A magyar országgyűlés képviselőháza és főrendiháza feloszlik és megszűnik.

III. CIKK

      Addig, míg az alkotmányozó nemzetgyűlés másként nem határoz, az állami főhatalmat a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló népkormány gyakorolja a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottságának támogatásával.

IV. CIKK

      A népkormány alkosson sürgősen néptörvényeket:

  1. az általános, titkos, egyenlő, közvetlen és a nőkre is kiterjedő nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogról.
  2. a sajtószabadságról.
  3. a nép esküdtbíráskodásáról.
  4. az egyesülés és gyülekezés szabadságáról.
  5. a földmíves népnek földhöz juttatásáról.

      Ezeket a törvényeket léptesse a népkormány sürgősen életbe és hajtsa végre.

V. CIKK

      Az ezzel ellenkező törvényes rendelkezések hatálya megszűnik, minden egyéb törvényes rendelkezés hatályban marad.

      Budapesten, 1918. évi november hó tizenhatodik napján.

Ez így mind nagyon szép és kétségtelen, hogy bizonyos pontokkal egyet is lehet érteni, mint például az általános választójog, az esküdtbíráskodás, sajtó- és gyülekezési szabadság. De az előzmények ismeretében – és hogy mi következett mindebből – 1918. november 16-át tekinthetjük a magyar történelem egyik fekete napjának.

De mi vezetett idáig?

A Károlyi-kormány 1918. október 31-én, az őszirózsás forradalom napján került hatalomra. Már alapból azzal nyitottak, hogy minden baj és gond okozójának a régi rendszer vezetőit és a háborút állították be. Ebben nyilván volt is igazság, de ha ilyen egyszerű lett volna… De majd most, jönnek ők és mindent rendbe tesznek!

A külpolitikai működésüket mindjárt azzal kezdték, hogy Károlyi Mihály, a frissen kinevezett miniszterelnök november 7-én személyesen indult Belgrádba, hogy az antant főparancsnokságával tárgyaljon a fegyverszünet feltételeiről. Ugyan 1918. november 3-án az Osztrák–Magyar Monarchia, és az antant már kötött Padovában egy fegyverszüneti egyezményt, de mivel a Monarchia erősen bomladozott, úgy vélték: nem világos, hogy az egyezmény miben és mennyire vonatkozik a független Magyarországra.

A delegációban, kormányrészről még Jászi Oszkár nemzetiségügyi miniszter is részt vett. Mivel ők ketten már a háború alatt a német szövetséggel szemben a mielőbbi békekötésért és az antanttal való szövetségért emelték fel szavukat, kedvező fogadtatásra számítottak.

Csalódniuk kellett…

Franchet d’Esperey tábornok  nem fogadta őket valami barátságosan, ennek ellenére hajlandónak mutatkozott tárgyalni. Még azt is megtáviratozta a francia kormánnyal, hogy a magyarok csak akkor írják alá a megállapodást, ha az antant a béketárgyalásokig biztosítja az ország határait és mindenütt meghagyja a magyar közigazgatást.

A megkötött egyezmény nem is festett olyan rosszul, például 17. pontjában deklarálták, hogy a szövetséges csapatok a magyar állam belső igazgatásába nem szólnak bele.

Csak egyetlen baja volt a magyar részről Linder Béla, továbbá Misics vajda, a szerb vezérkari főnök és Henrys tábornok, a Francia Keleti Hadsereg parancsnoka által aláírt egyezménynek. A magyarokon kívül senki sem vette komolyan.

A szerbek a Délvidéken számos helyen lecserélték a magyar közigazgatást és deklarálták a megszállt megyék elszakadását. A csehek már 1918. november 2-án átlépték a magyar határt, november 8-án bevonultak Trencsénteplicre, 10-én Trencsénbe, 11-én Vágújhelyre, 13-án Illavára és Puhóra.A román csak december elején indultak meg, átlépve a demarkációs vonalat megkezdték Erdély megszállását. Szorongattak mindenfelől…

És Magyarországon?

A legszebb az egészben az, hogy Károlyiék eredetileg még a királyra, IV. Károlyra esküdtek fel, de hamarosan, már november elején felmentést kértek az uralkodónak tett eskü alól. Mivel IV. Károly 1918. november 13-án eckartsaui nyilatkozatával Magyarországon is lemondott uralkodói jogairól, ezt akár felmentésnek is vehették…

Ezután „népkormányként” a Nemzeti tanácsra tettek esküt. És a gyorsan bővülő, hamarosan több száz főre dagadó, majd az ezres létszámot is túllépő Magyar Nemzeti Tanács megkezdte „áldásos” működését…

Mely nem tartott sokáig, de legalább hatékonyan és gyorsan vezette az országot a katasztrófák sorozata felé. Alig néhány hónapos "tündöklés" után, 1919. március 21-én Kun Béla és Kunfi Zsigmond vezetésével átvették tőlük a hatalmat a kommunisták, hogy megvalósítsák lázálmukat, a Magyar Tanácsköztársaságot.

 

Forrás : Wikipédia; Wikisource.org; Rubicon.hu; Mult-kor.hu; Popély Gyula - A Felvidék fekete osze 1918-ban
Kép: Károlyi Mihály a parlament lépcsőjéről kikiáltja a népköztársaságot. (Wikipédia)

Szólj hozzá

Fősodor Kupalői históriák Tán történelem