2017. sze 04.

A szürkület királya

írta: Cabe Ferrant
A szürkület királya

_dobzse-2.jpgTörvényszerű, hogy a nappal után jön a homály, a szürkület… Hunyadi Mátyás fényes napként ragyogott a magyarság egén. És 1490. szeptember 18-án megkoronázták II. Ulászló magyar királyt… 

Az kétségtelen, hogy joggal formálhatott igényt a trónra A Jagelló-házból származó Ulászló, hiszen dédanyja Cillei Borbála volt, akinek szépanyja Árpádházi Katalin szerb királyné volt. De már a belépése a magyar történelem se volt valami fényes. Ulászló 1471-től cseh királyként regnált, ottani királlyá választásának egyik – ha nem a legjelentősebb - feltétele volt, hogy megígérje a cseh uraknak a Mátyás elleni katonai akciót. Húzta, halasztotta ugyan a hadba szállást, amíg csak tudta, mígnem 1474-ben végre döntött és megpróbálta Mátyás csapatait kiszorítani Csehországból. Olyan kiváló eredménnyel, hogy apja IV. Kázmér lengyel király csapataival megerősített hadait Boroszlónál tönkreverte Mátyás serege. A magyarok maradtak Csehországban. Olyannyira, hogy 1479-ben ki is egyezett Hunyadi Mátyással: mindketten viselhetik a cseh királyi címet.

És Mátyás halála után, mikor új királyt kellett választaniuk, a magyar rendek éppen őt választották. Miért is? Így erről Antonio Bonfini „A magyar történelem tizedei” című munkájában:

„Amikor az isteni Mátyás halála után királyt kerestünk, akit rajtad kívül leginkább megválaszthatnánk, senkit sem találtunk, hogy elődbe helyezhettük volna. Döntésünkkel visszautasítva a többi trónkövetelőt, téged már Magyarország királyának kiáltottunk, országod gyeplőjét most erős jobbodba tesszük és önként átadjuk, elsősorban azzal a feltétellel, hogy minden főnemesnek, tartományúrnak, főpapnak és nemesnek, továbbá másoknak, legyenek akár egyházi, akár világi, akár nemes, akár alacsony állású személyek, felséged csorbítatlanul őrizze meg az ország törvényeit, kiváltságait, köz- és magánjogát, mindazt, ami a hajdani királyoktól származik; újdonságot senki kárára be ne vezessen, mint azt Mátyás király gyakorta megtette; főleg a rendkívüli, egy aranypénzt tevő adót érvénytelenítse és törölje el, amelyet ő annak idején évente fejenként háromszor, négyszer is kivetett.”

A magyar uraknak nem kellett egy újabb erőskezű, nagyhatalmú uralkodó, aki a fejükre nőhetett volna. Személyes érdekeiket, gazdagodásukat az ország java elé helyezték, hogy milyen remek eredménnyel, az mi, a kései utódok jól tudjuk…

Ulászlónak már uralkodása sem indult egyszerűen. Három másik trónkövetelő is akadt: Corvin János, Mátyás király fia, a saját öccse, János Albert és a későbbi Habsburg nagyhatalmat megalapozó német király, Miksa. Az első kettőtől gyorsan megszabadították Kinizsi Pál és Báthory István hadai, de Miksával megalázó békét kényszerült kötni 1491-ben, Pozsonyban. Lemondott Mátyás ausztriai hódításairól, ráadásul százezer forintnyi „kártérítést” kellet fizetni (Hatalmas összeg volt ez akkoriban!), ráadásképp meg kellett ígérnie: ha fiú örökös nélkül halna meg, Magyarországot és Csehországot a Habsburgok öröklik.

És az uralkodása?

Bejött az, amiért a magyar urak pont őt akarták a trónon látni… Nem csupán az előnyös, a családi kapcsolatok révén adott lengyel és cseh szövetség, de az is, hogy vele gyenge akaratú, határozatlan ember került a magyar trónra.

Nem véletlen, hogy magyar népnyelv Dobzse Lászlónak nevezte el, hiszen nem győzött bólogatni és rámondani mindenre: „Dobzse, dobzse.” (Jól, van, rendben, frankó.)  A legendák szerint még a lacikonyhát is róla nevezték el, mert gyakorta a pórnép akkori „gyorsétkezdéiből” hozatott magának ebédet, mert annyira üres volt a kincstár…

Uralkodásnak eredményességét az is remekül példázza, hogy az alatt tört ki Magyarországon a legnagyobb parasztfelkelés, az 1514-es Dózsa-féle parasztháború. Ezt ugyan a magyar rendek – nem a király kedvéért, a saját jól felfogott érdekükben – leverték és különös kegyetlenséggel meg is bosszulták, de ékesebb bizonyítéka nem is lehetne a történelemben annak, mi történik, ha egy országban csak a saját rövid távú érdekeire figyelő oligarchák az uralkodnak.

Finoman fogalmazva: kihajították az ablakon az ország európai nagyhatalmi státuszát, szegénységbe döntötték, megnyomorították népét. Utólag az is tudható, ez hova vezetett: Mohácshoz. Ott esett el a mohácsi csatamezőn Ulászló – még életében a trónra maga mellé emelt, akkor még gyermekkirály – fia, az ifjú II. Lajos. (Bár mostanában kérdőjelek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy menekültében a csatából, valóban a Csele-patakban fulladt-e bele.)

Azt csak a szerencsének – no meg annak, hogy a török Perzsiában és Földközi-tengernél hadakozott – köszönhette, hogy országlása alatt nem érte Magyarországot komolyabb török támadás.

Személyes balsors is sújtotta, fia, Lajos, születése után felesége, Anna királyné 1506-ban, gyermekágyi lázban meghalt. A királyt annyira megviselte felesége halála, hogy – bizonyos vélemények szerint, bár ez utólag nehezen diagnosztizálható – agyvérzést kapott, melynek következményeit haláláig nem heverte ki.

1516. március 13. Halt meg. Fiát, hogy mindenképpen biztosítsa számára az öröklést – és ez volt tán életének leghatározottabb és legelszántabb cselekedete – még 1508-ban magyar, 1509-ben cseh királlyá koronáztatta.

403 000 aranyforint adósság és egy, a bárók, oligarchák játszóterévé züllesztett, szabad prédának számító ország maradt utána.

Köszönjük.

Kép: II. Ulászló ábrázolása a prágai Szent Vitus-székesegyházban (1509)
Forrás: Wikipédia; Rubicon.hu; Mult-kor.hu

Szólj hozzá

Fősodor Kupalői históriák Tán történelem