2017. aug 21.

Mától kezdve nem tárgyalunk, mától kezdve lövünk

írta: Cabe Ferrant
Mától kezdve nem tárgyalunk, mától kezdve lövünk

_fp-117115.jpg- mondta Marosán György 1956. december 8-án reggel, a Parlamentben, a munkástanácsok küldöttségével folytatott tárgyalások során. És „Buci Gyuri” – ez volt Marosán bece-, de még inkább gúnyneve, péklegény múltjára célozva – tudta mit beszél.

Neki már „praxisa” volt ebben… Hiszen ő mindig is az „emberarcú” szocializmus képviselője volt. Hajdan, mint a Szociáldemokrata Párt egyik vezetője, igencsak támogatta a kommunistákkal való fúziót. Nem mindig a "legfinomabb" eszközökkel. Ténykedésének meg is lett a jutalma, 1948. augusztus 18-án az MDP Budapesti Pártbizottságának első titkára lett.  Persze Rákosi alatt aztán rá is rájárt a rúd, lebegett a feje felett halálos ítélet, egy kellően koncepciós per nyomán, de végül megúszta börtönbüntetéssel. 1956. március 29-én szabadult. Hogy folytassa, ahol abbahagyta.

Már 1956. október 23-án, amikor az MDP Politikai Bizottsága a kényes helyzetre való tekintettel ülést tartott, nem csak az egyetemisták tüntetésének betiltását követelte, de már akkor szorgalmazta, hogy a fegyveres erőknek adjanak ki tűzparancsot.

Aztán történt, ami történt….

A forradalmat december elejére már több, mint egy hónapja leverték a szovjet megszálló csapatok, de a kommunisták által elképzelt „nyugalom és rend” még csak ködös álom volt. Az önszerveződő munkástanácsok működtek és folytatódtak a tüntetések, mint például a december 4-én, a Hősök terén, a Névtelen Hős sírjánál lezajlott „asszonyok tüntetése”.

Hát tűrhet ilyesmit egy „normális” diktatúra!?

Az éppen arról ismerszik meg, hogy nem tűri. És bár valami ködös és zavaros ideológia nevében – vesd össze: marxizmus-leninizmus – az akkor restaurálódó rendet a munkások, a nép diktatúrájának nevezték, ez a legcsekélyebb mértékben sem zavarta őket abban, hogy a a munkások, a nép közé lövessenek, ha úgy találták jónak.

Marosán ezzel az egy mondatával a hivatalos politika részévé tette a népirtást, legitimálta a sortüzeket. Több száz ember – nem csak felnőttek, gyerekek is – vesztette életét az ország különböző pontjain, mikor a kivezényelt fegyveres erők a fegyvertelen tömegbe lőttek. A legszebb az egészben az, hogy a felelősöket – elvégre csak kiadta valaki a tűzparancsot – még a rendszer bukása után sem büntették meg. Pedig, valahol azt hallottam – de ez biztos csak pletyka -, hogy a háborús, emberiesség elleni bűncselekmények sosem évülnek el. És ugyan mi lenne annál zúzósabb emberellenes bűncselekmény, mint csak úgy, a polgárok közé lövetni? Ha valaki azt akarja nekem – ezek után – bedumálni, hogy létezik tisztesség és igazság, törvény és rend ezen a földön, hát muszáj röhögnöm. Mert szép dolog az Isteni igazságszolgáltatás, de néha az emberinek is össze kéne kapnia magát.

Marosán mondata azt jelezte, hogy immár a nyeregben érzik magukat az új hatalom urai, hogy vége a tárgyalásoknak, „lacafacázásnak”. Ha kell, erővel verik az emberekbe, hogy mi nekik a jó, hogy mit akarnak, mert azok a primitív prolik még ezt sem tudják. Ez volt a rendszer legnagyobb átverése. A hangosan hirdetett szlogenek, hogy értetek vagyunk, a ti akaratotokat képviseljük. De azt mi mondjuk meg, hogy ti mit akarhattok…

1956. december 8-án Salgótarjánban az Államvédelmi Hatóság emberei letartóztattak két munkástanácsi vezetőt. Aztán a megyei tanács épülete elé vonuló, békésen tiltakozó tömegbe lőttek a környező házak tetejéről. És sortüzek követték a menekülőket, újra és újra végig vertek a téren fekvő sebesülteken, holtakon… Azóta sem tudni, hogy szándékos, előre eltervezett provokáció volt-e a két munkásvezető letartóztatása, vagy csak ad hoc ötletként kaptak az alkalmon, egy „jó kis példastatuálásra”.

De nem takarékoskodtak a lőszerrel másutt sem, ha valahol, valaki nem értette, hogy neki mit is kell akarnia. Ékes – és hangos - példái ennek nem csak a Salgótarjánban, de a Miskolcon, Egerben, Gyomán, Kevermesen, Gyulán, Zalaegerszegen és Hódmezővásárhelyen eldördült sortüzek. Még felsorolni is hosszú a helyszíneket… Az áldozatok nevével meg sem próbálkoznék, mert nem csak a holttesteket igyekeztek mindenféle trükkös módszerekkel eltüntetni, de a nyilvántartásokat is gondosan kozmetikázták. Kell-e arra jobb bizonyíték, hogy tudatosan, előre megfontolt szándékkal követtek el bűncselekményeket, mint az, hogy megkísérelték a nyomokat, bizonyítékokat megsemmisíteni?

És ott garázdálkodtak még az utcákon a pufajkások is, persze kizárólag a néphatalom nevében. És alakulgatott – ötvenhétben – meg is született a Munkásőrség nevű szervezet – mely később kétségtelenül viccbe fulladt -, azért nagyon is komoly elhatározásokkal, elképzelésekkel indult: kell egy rohamosztag, egy Sturmabteilung, egy könnyen és bárhol bevethető erő, hogy letörje a nagypofájúak szarvát.

Ennyit az „emberarcú” szocializmusról.

Forrás: Wikipédia;

Kép: Budapest, X. kerület, Bépliget. Majális, az előtérben Marosán György.
Fortepan 117115
Évszám: 1958
Orig: FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György felvétele

 

Szólj hozzá

Fősodor Kupalői históriák Tán történelem