A kormányzóhelyettes utolsó bevetése
1942. augusztus 20-án, kora reggel, a keleti fronton, jubileumi, 25. bevetésére indult Héja típusú gépével egy magyar vadászpilóta. Nem sokkal a felszállás után a gép lezuhant, a pilóta életét veszítette. Horthy Istvánnak hívták. Magyarország kormányzóhelyettese volt.
Nem is kellett volna felszállnia. Ahogy frontra sem kellett volna mennie. Mégis ment, mert hogyan irányíthatná ő később a hadsereget, háborús tapasztalatok nélkül?
Jány Gusztáv vezérezredes az előző napon személyesen adta át neki a hazahívó parancsot és – nem mellesleg – repülési tilalmat is rendelt el számára. Az akkor 38 esztendős főhadnagy azonban mégis úgy döntött, teljesíti az utolsó bevetési parancsot, mely szerint Nemeslaki Zoltán főhadnaggyal elkíséri, fedezi a 3/2 közelfelderítő-század két gépét. De röviddel a felszállás után a gépe „dugóhúzóba” került és már nem tudott újra felemelkedni.
A népszerű „kiskormányzó”, Horthy Miklós kijelölt utóda elhunyt.
Óhatatlanul felmerül a kérdés, mi lett volna, ha nem történik meg ez a baleset? Hogyan alakul az ország sorsa, ha Horthy István apja mellett marad, esetleg át is veszi a pozícióját?
Az biztos, hogy a németeknek hamar meggyűlt volna bajuk vele, és ezt ők is tudták róla. Közismertek voltak Horthy István náciellenes érzelmei és angolbarátsága. Azt a véleményét se nagyon rejtette véka alá, hogy nagy baklövés volt a nácik oldalán bekapcsolódni a háborúba és annál jobb, minél hamarabb kiugrunk belőle.
Kijevben is lehallgatták, mikor - alig néhány nappal halála előtt- találkozott feleségével. A kormányzóhelyettes itt beszélt arról a tervéről, hogy frontszolgálata végeztével átrepül Angliába, esetleg Amerikába, hogy segítséget szerezzen a háború befejezéséhez.
Fel is merült, hogy a németek keze volt a „balesetben”. Lehet, hogy úgy vélték itt az ideje sürgősen pontot tenni az „ügy” végére? A náci titkosszolgálat keze messzire elért és tisztának sem lehet nevezni. És…
A reptér közelében német csapatok is állomásoztak. A repülőgépeket meg nem őrizték olyan haj, de nagyon.
De lábra kaptak más elméletek is.
Utóbb a nyilasok lelkesen hirdették, hogy előző nap, névnapját ünnepelve rendesen berúgott és alig volt magánál, mikor valahogy beküzdötte magát a gépébe. Ez az elgondolás aztán kommunistáknak is kapóra jött, hiszen lehetett még valami rosszat állítani a Horthy családról. Az az apróság egyáltalán nem zavarta egyik társaságot sem, hogy a kormányzóhelyettes frontra kerülése óta egyáltalán nem ivott alkoholt és – mint református – máskor ünnepelte a névnapját.
A későbbi vizsgálatok azt bizonyították, hogy az Olaszországból érkezett, páncélozás nélküli, Héja típusú gépek repülési tulajdonságait nagyban megváltoztatták az idehaza, utólag rászerelt páncéllemezek. Viszont a főhadnagy nem először repült ilyen típusú géppel, nyilván ismerte is annak gyengéit.
De ezúttal… Talán baleset történt.
Egyes források azt állítják, hogy gép – szakzsargonnal élve – „orrnehéz” lett a páncélozástól, mások épp ellenkezőleg, hogy „farnehéz”. Említik az is, hogy a váratlan – és akaratlan – manővertől a pilóta rosszul lehetett, akár még az eszméletét is elveszíthette. De tán mindegy is a közvetlen ok. A tragédia megtörtént.
Budapestre nem sokkal a Szent István-napi ünnepségek kezdete után érkezett meg a hír. Az idős kormányzó csak az ünnepi mise után tudta meg, hogy elveszítette fiát és egyben kijelölt utódját. De ezúttal kit érdekelt az utódlás? Egy apa gyászolta fiát…
"Szörnyű hatással volt rá a hír. Kétszer vesztette el az eszméletét, a karomba vettem. Hihetetlenül szenvedett." – mondta azokról a percekről utóbb Kállay Miklós miniszterelnök.
És egy ország gyászolta a kormányzó fiát.
Horthy István gépének roncsa
Forrás: Wikipédia; Mult-kor.hu; Origo.hu.
Kép: Origo.hu.