2017. már 19.

Magyarország megszállása

írta: Cabe Ferrant
Magyarország megszállása

1944-marcius-19en-a-nemet-8.jpg

1944. március 19-én a Fradi a Kispesttel játszott. Biztosan nagy szenzáció lett volna, hogy a Kispest színeiben játszó ifjú Puskás Ferenc kétszer is a hálóba talált. De a focihíreket felülírta a történelem: a németek megszállták Magyarországot.

1944 márciusára már nagyon rájárt a rúd a németekre. A keleti fronton az oroszok már rég felszabadították Leningrádot és minden vonalon előre törtek, sorra megsemmisítve, vagy bekerítve és fogságba ejtve a különféle német hadseregcsoportokat. Ez volt az az időszak, mikor a német hadijelentések valahogy így hangozhattak: hősiesen harcoló csapataink diadalmasan kiegyenesítették arcvonalaikat és elszakadtak a gyáván előrenyomuló bolsevista ellenségtől.

Az olaszok már leadták a portán a kulcsot, hiába szabadították ki a németek Mussolinit, az észak-itáliai Salói Köztársaság, már csak egy vicc volt – igaz, elég rossz vicc -, csak idő kérdése volt, hogy azt is mikor söprik el a dél felől előrenyomuló angolszász szövetségesek.

Antonescu februári találkozójukon biztosította Hitlert Románia végsőkig való kitartásáról – ez fontos kérdés volt, a romániai olajmezők biztosították a harmadik birodalom utolsó nyersanyag forrását és a Tigris tank olaj, benzin nélkül nem megy -, mi több, felajánlotta a román csapatok részvételét Magyarország esetleges megszállásában, ha szükséges.

Hitler tudott a magyarok béke-tapogatózásairól a nyugati szövetségesek felé - valamint a Husky-hadművelet, a szicíliai partraszállás alapján a balkáni front megnyitását is készpénznek vette -, ezért az addig hű és fontosnak ítélt szövetségesnek ítélt Magyarország megszállását elkerülhetetlennek találta.

A Margarethe I. fedőnevű tervet még 1943-ban elkészítették a megszállásra, 1944. januárjában ismét felülvizsgálták, de megvalósítására nem állt rendelkezésre megfelelő erő a szovjetek téli offenzívája miatt.

Hiába írta Horthy Miklós kormányzó Hitlernek 1944. februárjában, levelében, hogy „el vagyok szánva arra, hogy a magyar határokat egy esetleges orosz invázió ellen minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel megvédem”, a németek már nem bíztak a magyarokban. A helyzetet pedig rendkívül veszélyesnek ítélték, Magyarország esetleges átállása esetén a szovjet páncélosok úgy száguldhatnak át az Alföldön, ahogy anno a Tigrisek tették a Franciaország elleni villámháborúban. Ha a magyar katonák átengedik az erdélyi Árpád-vonalon az oroszokat, azok dél felé fordulva, a románokat elsöpörve elfoglalhatják a kulcsfontosságú olajmezőket.

Hitler március 5-én hagyta jóvá a végleges megszállási tervet. Az eredeti elképzelés szerint, „kedves” meglepetésként a magyar nemzeti ünnepre, március 15-ére időzítették volna a bevonulást, de a hadi helyzet miatt nem sikerült tartani tervet.

 Horthy március 15-én kapta meg Hitler meghívását, hogy megtárgyalják az elkövetkezendő hadműveletek. Március 18-án a Horthy Miklós vezette magyar delegáció megérkezett a Salzburg közeli kastélyba, a találkozóra. Hitler négyszemközi megbeszélésen fogadta Horthyt és egyenesen közölte vele, hogy a magyarok mire számíthatnak. A kormányzó természetesen tiltakozott, visszaemlékezéseiben így írt erről:

„Nem tudom – mondottam - mit ért ön azon, hogy meg kell tennie intézkedéseket. Ha ez azt jelentené, hogy ön katonai rendszabályokra, vagyis független és szuverén államunk megszállására gondol, amely méghozzá annyi áldozatot hozott Németországért, akkor ez példátlan szörnyűség lenne. A legnyomatékosabban óvom önt ettől, és tiltakozom az ilyen meggondolatlan lépés ellen, amely kimondhatatlan gyűlöletet váltana ki az ön kormányzatával szemben.”

A Klessheim kastélyban minden külső kommunikációs lehetőségtől elzárt magyar küldöttség tehetetlen volt a német lépsekkel szemben.

Az itthon maradt vezetés 19-én a Sándor-palotában ülésezett, mikor hajnali kettő tájt a megkapták az üzenetet, hogy a németek megindultak.

Különösebb ellenállás nem volt, csak helyi összetűzések a megszálló erők és a magyar csapatok között. Újvidéken például az átkelni szándékozó németek tűzharcba keveredtek a honvédekkel, részükről 28-an estek áldozatul. A magyarok egy főt veszítettek.

 Ja, és a meccs… A kezdetén tizenkétezer néző énekelte együtt a Kossuth-nótát a két csapattal, a szabadságharc jelese halálának ötvenedik évfordulójára emlékezve. (Torino, 1894. március 20.) A végeredmény 2:2 lett, hiába szerzett vezetést kétszer is a Kispest Puskás góljaival, a Fradi Lukács és Sárosi dr. révén döntetlenre hozta a mérkőzést.

Magyarországot megszállták a németek.

Forrás: Wikipédia; Nagy Béla - Randevú rangadókkal; Origo.hu;

Kép: A német megszálló hadsereg teherautói a Margit hídon 1944. március 19-én

Szólj hozzá

Fősodor Kupalői históriák Tán történelem