2017. jan 13.

Péntek, 13

írta: Cabe Ferrant
Péntek, 13

cicc-p13-8.jpg

csapása ismét elérkezett. Kedvükre retteghetnek akik szeretnek rettegni, és lehetnek elővigyázatosabbak az óvatos duhajok, akik gyakran mondogatják: „Én ugyan nem hiszek a babonában, de…”

De honnan is ered ez az egész marhaság?

A tizenhármas számot állítólag már a babiloniak is kerülték, Hammurapi törvényeket megörökítő oszlopáról hiányzik a 13-as pont. Nem tudom, tényleg így van-e sosem volt szerencsém látni az oszlopot. De ha láttam is volna, nem tudok ékírásul…

Annyi biztos, hogy egyes kultúrákban igen szép és szerencsés számnak tartották a tizenhármast, hiszen eggyel több a tökéletes számnál, a tizenkettesnél. Hogy mitől tökéletes a tizenkettes? Gondoljanak csak bele, annyi mindennel osztható maradék nélkül, kettővel, hárommal, néggyel, hattal. Egy ilyen „ügyes” szám csak tökéletes lehet! Más kultúrákban viszont pont azért tartották szerencsétlennek a tizenhármast, mert eggyel több tizenkettőnél.

A pénteki nap szerencsétlensége is az ókorból ered, a régi Rómában hagyományosan pénteken tartották a kivégzéseket. Nem véletlen tehát, hogy Jézus Krisztust is épp pénteken feszítették keresztre. Vele pedig már el is érkeztünk a keresztény kultúrkörhöz. Az utolsó vacsoránál épp tizenhárman ültek vacsorához és mi lett a vége! A vacsora résztvevői közül csak egy, János apostol halt meg természetes halállal. Jézus és apostolai változatosan kegyetlen és erőszakos halálokat haltak. István például alig néhány nappal élte túl Jézust és máris megkövezték. Nem sokat apostolkodhatott…

De hasonló eset fordul elő a viking mitológiában is. A főisten, Odin tizenegy társával ül lakomát, de Loki, a tizenharmadik, a viszály meg nem hívott istensége egy nyíllal megöli Baldr-t, a szépség istenét. Ebből jó ki balhé keveredik a későbbiekben, a Ragnarök, az istenek háborúja, ami az egész világ pusztulásához vezet. Majd. Nem most!

Az ókori Rómában egyébként nem kispályáztak a szerencsétlen napokkal. A vesztett csaták vagy egyéb csapások napját törvényileg nyilvánították szerencsétlenné.

A pénteken tartandó kivégzések szép hagyománya aztán folytatódott a középkori Angliában és más országokban, ezzel is öregbítve az ártatlan pénteki nap rossz hírét. Bár a halálraítéltek számára tényleg elég szerencsétlen lehetett…

A gazdag és nagyhatalmú templomos lovagrend bukásához vezető események 1307. október 13-án pénteken kezdődtek, IV. Fülöp francia király egy jól megszervezett akcióval, saját királyságában egyetlen éjszaka leforgása alatt lefoglalta a rend vagyonát, bezáratta a tagjait, majd eljárást indíttatott ellenük, hogy aztán megtarthassák a történelem egyik első koncepciós perét. 

1568. január 13. például nem lehetett valami szerencsétlen nap a szabad vallásgyakorlás szempontjából, János Zsigmond Erdély első fejedelme jelenlétében, Dávid Ferenc szuperintendens közreműködésével, a Tordán tartott országgyűlés alkalmával, Erdélyben, a világon először törvénybe iktatják a vallásszabadság fogalmát.

Kolombusz viszont nem lehetett babonás fickó, 1492. augusztus 3-án, pénteki napon indult el Palos kikötőjéből és fölfedezte Amerikát. Ami, ha úgy vesszük elég nagy szerencse lehetett számára. Felfedezése viszont elég szerencsétlen sorsot hozott az indiánokra… A dicső európai civilizáció és áldásai hatására csaknem sikerült kihalniuk…

Az igazán elszánt, babonás péntek-hívők pénteken nem kötnek üzletet, nem ülnek le kártyázni, mert úgyse jöhetnének ki jól a dologból. A bennem bujkáló kisördög rögtön azt kérdi, mi lenne, ha sikerülne két ilyen embert üzletkötésre, vagy egy kis kártyázásra rádumálnom pénteken. Az egyik biztos nyerne a kártyák, az egyik biztos, hogy jól járna az üzlettel…

Ismét csak állítólag, Amerikában, némelyik felhőkarcolókan  kihagyták a tizenharmadik emeletet, no nem a valóságban, mert elég lükén nézne ki egy épület az egyik közbülső emelete nélkül, csak a liftekben, a számozásnál. És ugyanígy, bizonyos kórházakban nincs tizenhármas számú osztály, szoba és pénteken nem végeznek műtéteket.

De hogy a babona milyen mélyen

Elmondhatjuk tudomány és a technika minden fejlődése ellenére: a babona örök és kiirthatatlan. E sorok írójával fordult elő, a felvilágosodott huszadik században, egy számítógépteremben, hogy az egyik munkatársnő – hótt komolyan – megkérdezte: hiszek-e boszorkányokban… Mert ő délután megy leszedetni magáról a rontást.

Rontás, szerencsétlenség… Tényleg, mit tegyen szerencsétlen babonás, ha úgy érzi, hogy nyakán a csapás?

Erre is van megoldás:

„Kutasd föl akasztott vagy kerékbetört ember koponyáját, amelyen már kiütközött a moha. Jegyezd meg jól a helyet s hagyd ott a koponyát érintetlenül. Másnap ismét eredj oda s igazítsd a koponyát olyan helyzetbe, hogy a mohát könnyű szerrel leszedhesd róla. Legközelebbi pénteken, napfölkelte előtt megint menj oda, kapard le a mohát, a kaparékot kösd kendőcskébe és varrasd a zubbonyod bélésébe, a bal karod alá. Amíg a zubbony rajtad van, védve vagy lövés, vágás vagy szúrás ellen.”

Ráth-Végh István ugyan a fizikai sebezhetetlenség eléréséhez szükséges babonás műveletekről ír nagyszerű, Az emberi butaság című művében, de szerintem egy ilyen kifinomult, korszerű művelet biztosan mindenre jó. Akárcsak a desztillált vízből álló homeopátiás „gyógyszerek”…

A felmérések szerint, Magyarországon a péntek, tizenharmadikához fűződő babonákban hisznek a legtöbben. Gondoltam, előre szólok: senki ne örüljön, ha a mai napot megúszta szerencsétlenség nélkül. Idén októberben tizenharmadika megint péntekre esik…

Forrás: Ráth-Végh István – Két évezred babonái; Az emberi butaság; G. Beke Margit – Északi istenek;

Szólj hozzá

Fősodor Kupalői históriák