2016. dec 09.

Egy legenda vége

írta: Cabe Ferrant
Egy legenda vége

094-buran.jpg

Mindig szomorú, ha egy nagyszerű történet véget ér. 1972. december 11-én szállt le utoljára ember vezette űrhajó a Holdon. Azóta eltelt 44 év és nem tértünk vissza. De minek is mennénk oda?

Mi értelme van annak, hogy dollármilliárdokat tapsoljunk el csak azért, hogy begyűjtsünk pár száz kiló követ, egészen pontosan 379 kiló és 50 dekát? Ennyi kőzetet hoztak le a Holdról az űrhajósok. Azt a mérhetetlen sok pénzt sokkal hasznosabban is el lehet költeni, mondjuk fegyverkezésre, háborúzásra, esetleg, csőd fenyegette bankok konszolidálására. Az űrprogramok leállításával, átütemezésével, átalakításával marha sok pénz takarítható meg. Annyi, hogy meg lehetne belőle etetni a világ majd minden éhezőjét. Az az apróság, hogy mégse fizettek egy hamburgert meg kólát mindenkinek, mit számít?

A lényeg úgyis mindig a politika, meg a profit volt. Az űrverseny idején teperni kellett, nehogy megelőzzenek az amerikaiak, az oroszok. Ki melyik oldalon állt. De ez a móka véget ért, a Szovjetunió összeomlott, a szovjet űrsikló a Burán békésen rozsdásodott egy hangárban, míg rá nem szakadt a tető.

Sic transit gloria mundi – mondja a művelt mongol, aki beszél latinul. Így múlik el a világ dicsősége.

Sokan már el sem hiszik, hogy tényleg járt ember a Holdon. Gigantikus kamunak tartják az egészet, amit csak valami titokzatos céllal etettek meg - még titokzatosabb –háttérhatalmak a jó néppel. Mert oda lehetetlen eljutni… A lapos földről, a Korongvilágból megkülönösen.

Ahogy az én kissrác koromban kinéztek a dolgok, a huszonegyedik csodásnak tűnt, a jövő lelkesítőnek. Reális esélynek, hogy megérhetem a Mars meghódítását, az űr- és holdvárosok felépültét. Netán, tán még én is eljuthatok egyre…

Aztán megette a fene az egészet. Persze, most is lődöznek fel rakétákat, akár emberrel is. De a Hold olyan messze van… Mint a Hold. Messze is, van drága is odajutni – alighanem ez utóbbi az oka annak, hogy a legenda véget ért. A mai világban, a kapitalista gazdasági berendezkedés világméretű győzelme után – akad egy-két kivétel, de azok nem sok vizet zavarnak -, csak a lóvé dominál. És a mindenható pénzosztogatók – de inkább visszatartók, minek szórnák szét, ha kellemesebb, ha náluk van – egy ekkora marhaságra nem dobnak ki… Mit is? A pénzt már régen nem aranyban, vagy bankjegyekben mérik. Nyavalyás bitekben valami számítógépen, amit a leghülyébb felhasználó is át tudna írni. Már, ha hozzáférne a „csodás” gépekhez.

Vannak akik azt hiszik, hogy azért fogunk kihalni, mert… Tök mindegy mit hisznek. Azért fogunk kihalni, mert egy helyen élünk. Ha egy faj összes példánya össze van zsúfolva egy viszonylag kisebb területre, a körülmények bármely, akár egészen csekély megváltozása is a faj végét jelentheti. Ha nekem nem hiszik, kérdezzék meg erről bármelyik természetvédőt.

A zárt rendszerekben – még az akkorákban sem, mint a Föld nevű bolygó – nem létezik korlátlan, de még fenntartható fejlődés sem. Előbb-utóbb elfogynak az erőforrások, előbb-utóbb túl sokan leszünk.

Jön egy világméretű járvány, egy üstökös, vagy akármi más - a posztapokaliptikus filmek rajongói még biztos sorolhatnák, mi kell egy jó kis világvégéhez -, oszt annyi. Lehúzhatjuk a rolót.

Hiába mondta Ciolkovszkij: „A Föld az emberiség bölcsője, de nem maradhatunk örökké bölcsőben” hiába hirdeti a népszerű sci-fi sorozat szlogenje, hogy „Az űr a legvégső határ”, csak az álmodozás maradt. Az álmodozás, aminek hajdan volt némi alapja, de ma már csak lököttek hagymázas képzelgése az egész. Okos ember nem is foglalkozik ilyesmivel, hajtja a melót, nevelgeti a gyerekeket, próbál megélni valahogy. A mai nagy álom nem az, hogy más bolygókra jussak el, hanem, hogy annyit keressek, hogy megengedhessek magam egy all inclusive nyaralást. És ki hibáztathatja ezért a nagyon kicsi polgárt?

Sokkal könnyebb a múltba révedni és azon merengeni, hogy mi lett volna ha… Mint a jövőn törni a fejünket.

Nem fűződik hozzá érdeke és nem is érdekli a politikát, a pénzgazdaságot, de a polgárokat se. Akkor meg minek? Minek űrhajózni?

A következmények meg…

Kit érdekelnek a következmények egy következmények nélküli világban?

A bejegyzéshez tartozó kép a Buránt ábrázolja. Tényleg rászakadt a plafon. (Buran.fr)

Szólj hozzá

Fősodor A világ rükvercben Busongó