2016. nov 11.

A dőreség diadala, avagy valami van a levegőben

írta: Cabe Ferrant
A dőreség diadala, avagy valami van a levegőben

duncan-price-800.jpg

Az egészben az volt a legszebb, hogy a kutya se vette észre. A járvány kitört, viharsebesen terjedt, de senki sem vette észre. Persze, lehet, hogy nem is járvány volt, hanem holmi „idegenek”, azaz földönkívüliek támadása. Isten csapása, esetleg az emberiség génkészletébe kódolt, szabályos evolúciós folyamat.

Mivel senkinek sem tűnt fel, senki nem is kutatta okát, a betegség – már, ha betegség volt egyáltalán - lefolyását, hiszen észre sem vették, mi történt, hogy mindenki megbetegedett.

A rendkívül gyors lefolyású kórnak semmilyen feltűnő tünete nem volt, attól az egyetlen apróságtól eltekintve, hogy fertőzött – vagy átokkal sújtott - egyed este lefeküdt és másnap reggel idiótaként ébredt. Az intelligenciahányadosa – melynek mérésével ugyan folyton voltak problémák, de azért mérték – valahová hatvan és hetven pont közé zuhant. Az átlagos 100-as érték beállt úgy nagyjából hatvanötre.

A hatvanötös IQ-val bírókat addig mind közönségesen idiótáknak tekintették…

Na, de ezután!

Már nem.

A kuka pszichiátereknek feltűnt ugyan, hogy valami hézag van az IQ tesztek körül. Ellenőrizték és túl nehéznek találták a teszteket. Igazítottak egy kicsit rajtuk és rögtön a régihez hasonló eredmények jöttek ki, a megfelelő szórásban.

Néhány tudós, kutató is észrevette, hogy mintha egy kicsit nehezebben menne a munka, ezt persze azonnal betudta a túlhajszoltságnak és kimerültségnek és sürgősen szabadságra ment. Miután kipihenve, felfrissülve visszatért és megújult erővel munkához látott, ment is minden, mint a karikacsapás. Hitte ő.

A televíziós műsorok gyártóinak sem akadtak fel a változásokon. Eddig okos és értelmes emberek gyártottak ostobáknak szánt műsorokat, ezután hülyék csinálták ugyanezt. Az eredmény ugyanaz lett… Akárcsak a politikában. Addig értelmes politikusok hülyítették a népet, azután debilek beszéltek ökörségeket és senki nem vett észre semmit. De nem volt ez másképp a bankszakmában, a mezőgazdaságban, vagy az iparban sem. Mert mikor fog feltűnni egy imbecillisnek egy irodában, hogy ökörségekkel foglalkozik? Soha. Nincs annyi esze, hogy ezt észrevegye. Teszi a dolgát és a világ halad előre.

A világ haladt előre.

Legalábbis valamerre. Az emberek többsége ezt az irányt „előrének” vélte, így hívta, ebben hitt. És ez így rendben is volt.

Ennél kerekebb az ügy már csak akkor lehetett volna, ha franciadrazsé. Az ugyanis szép gömbölyű, meg színes is. Hát kell ennél több?

Történt aztán, hogy valahol a világ végén, de lehet, hogy két lépéssel még annál is messzebb, egy teljesen elhülyült bloggernek eszébe jutott, hogy kéne valamit írnia a blogjára. Mivel valaha, elbutulása előtt sci-fi rajongó volt, rögvest sci-fiben gondolkodott. Úgyis annyi minden másról, történelemről meg egyéb vicces dolgokról szokott írni.

Kitalált egy történetet. Attól még, hogy kissé dilis lesz valaki, még tud történeteket kitalálni. Legfeljebb nem lesznek olyan jók, mintha egy valóban zseniális és tehetséges író alkotta volna meg azokat.

Ez a sztori egy közelebbről meg nem határozott járványról szólt, ami lehetett éppen Isten csapása is, esetleg a földönkívüliek támadása, , esetleg az emberiség génkészletébe kódolt, szabályos evolúciós folyamat.

Megírta.

Feltette a blogjára.

És várt…

Kép: Flickr.com; Duncan Price: Jack in the Green Festival Hastings

Szólj hozzá

Sci-fi Fősodor Kupalői históriák